Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
XI. Fejezet. Posztpontusi és pleisztoczénkorú képződmények
462 A sáfránkerti feltárás fossziliáit W EISS A RTHUR és KORMOS TIVADAR tanulmányozták. 1 A sáfránkerti szelvényben legalul folyóbeli molluszkumokkal teli lerakodások vannak s ezekkel együtt voltak beágyazva: Elephas primigenius, Rhinoveros antiquUatis, Cervus enrycerns, Bison prisons és Eqttns caballns maradványai. 2 A határozottan tavi üledékek KORMOS T. szerint csak ezek felett következnek a tó színe feletti 5'5 m. magasságig. A tavi rétegek aljában levő szürke homokban KORMOS egy „retouch"-sal ellátott kovaeolithot is talált, ami az embernek egykorúságát az ősi Balatonnal sejteti. A tavi rétegek felett homokos, réteges lösz fekszik 11 —12 m. vastagságban. A sáfránkerti fossziliás rétegek a városhidvégi, emlősöket tartalmazó, mélyebb kavicsnál fiatalabbak, azonban az utóbbiakon diszkordánsan nyugvó (223. ábra a 433. oldalon) csigás, homokos agyaggal molluszkumaik jellegére nézve megegyeznek és azokkal együtt a magasabb pleisztoczén — de a lösznél idősebb szintbe illenek. Lithoglyphus és sphaerium maradványokat tartalmazó aprókavicsos homokot a Sió völgyében több helyen találtam. A siófoki káptalani magtár körüli homokgödörben, Fokszabadi temetője alatt és a siófoki zsidó temetőnél. A Balaton körül több helyen akadtam a siófoki feltáráshoz hasonló rétegzésre. Ezek között legvilágosabb az Akaiitól nyugatra eső parton van, ahol a Sághi pusztán Z WICKER BÉLA a kegyestanítórend dörgicsei uradalmának intézője 1910-ben téglagyárat alapított. Ennek agyagbányájában, ahonnét már a vasútépítés idején is földet hordtak a töltésekhez, a pannoniai-pontusi rétegeknek már fenn ismertetett (212. ábra a 406. oldalon) gyüredezettsége látszik. Az agyagtermelő leásás északnyugati szegletén a pannoniai-pontusi rétegeken mintegy 0'80—-l'OO m. vastagsággal pleisztoczénkorú csigákat tartalmazó aprókavicsos, leveles sárga agyag nyugszik. Magassága a Balaton közepes vízállása felett 6 m. Faunája KORMOS TIVADAR barátom meghatározása szerint a következő: Valvata (Cincinna) piscinalis M ÜLL. Heniisinns acicularis FÉR. Lithoglyphus naticoides FÉR. „ pyramidalis v. MÜLL. Neritina Prévostiana C. J. Pisidium amnicum M ÜLL. Ezek a molluszkumok a városhídvégi homokos fedő-agyag és a sáfránkerti alsóbb rétegek maradványaival eléggé megegyeznek. Szepezden a balatoni lejáró keleti, partos oldalán, ugyanolyan magasságban a Balaton szine felett, mint a Sághi pusztán, a lösz alatti világosszürke, meszes agyagos homokból a következő, W EISS ARTHUR-ÍÓI meghatározott, maradványok kerültek elő: Lithoglyphus naticoides FÉR. Valvata piscinalis M ÜLL. Helix striata M ÜLL. Pupilla muscorum MÜLL. Pisidium fossarinnm CLESS. 1 Paleontologiai függelék IV. köt. V. és VI közlemény. 5 Jelentés a Balatonbizottság 1892—93. évi munkálkodásáról; Földrajzi Közlemények 1894. évf. XXII. köt. 133—135. old. és KADIC OTTOKÁR: A Balaton vidékének fosszilis emlős maradványai 9. old.; Paleontologiai függelék IV. köt. XI. közlemény.
