Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
XI. Fejezet. Posztpontusi és pleisztoczénkorú képződmények
A Balaton környékének geologiai képződményei. 455 Czincza — Marczal bevágódása előtt, avagy az Alsóbagodon, Zalaegerszegen az ollári temetőben és a Baltavári-erdőben CHOLNOKY-ÍÓI és tőlem régi folyóterrasznak tekintett színlőnek keleti végződése-e? Nagyon érdekes, hogy Zalaegerszeg és Baltavár környékén ez a feltételezett régi terrasz a rábamelléki körmendi fensík kavicstakarójánál 60—70 méterrel alacsonyabban terül el. Szalóknál ellenben már egyenlő színben, sőt valamivel magasabban van a rábamelléki kemenesi fensík kavicsánál. A Pórszalók és Vat között ismét másféle, a bakonyalji patakok mentén lejövő elmosódott terraszok vannak, amelyekben jól görgetett mészkő és liaszkori tűzkő világosan hirdeti ennek a kavicsnak bakonyi eredetét. Ilyen bakonyi kavics van Pápán az Öreghegyi-szőlők izolált dombjának 175 m.-es fensíkján is, 20 m.-el a környező sík felett. Annyit határozottan állíthatok, hogy a Kis Magyar Alföld marczaljobbparti kavicsai általában a Bakony felől lejövő vízfolyásokhoz vannak kötve és az Alpok felől lenyúló törmeléklejtőktől függetlenek. Az utóbbiak azonban a mai Rába jobboldalára átterjednek, ahol az ősi Zalafolyó szegte be egyesülő alsó peremüket. A Marczal síkján a bakonyi és az alpesi kavicsok elkeveredését tapasztalám. Fiatalabb pleisztoczénkori kavicstelepek a Zala mellékén. A felsőzalamenti régibb, plioczén- vagy ó-pleisztoczén-kori kavicstakaró Zalaegerszeggel szemközt a Telekes (258 m.), a Lakhegy (257 m.) és a Gősfai-hegy (251 in.) környékén 200 m. feletti magánálló tetőkön elszigetelt pásztákban végződik. A Zala jobbján emelkedő hátságokon és a köztük nagy egyenességű, N—S irányban elnyúló völgyületekben kavicsot én nem találtam. HAERTER ÁDÁM főgimnáziumi tanár barátom Göcsejben a 302 m. magasságú Kandikó-tető környékén Csonkahegyhát, Milej és Rózsásszeg helységek szomszédságában bukkant 240 m. t. sz. f. magasságban kavicsra. A felsőzalamenti plioczén-, ó-pleisztoczénkori kavicstakaróról a későbbi völgybevágódás közben természetesen bőségesen került a kialakuló mélyebb lejtőkre lemosott kavics. Ezeket az átmosott kavicstelepeket löszszel, vasborsós agyaggal elfödötten már a Felső-Zala baloldalán is sok helyen felismertük. A lemosott kavics a lösz lerakodása előtti egyenlőtlen altalajon régi vízmosásokat töltött be. Fent már rámutattam arra, hogy mélyebben fekvő kavicsot Zalalövőtől Alsóbagodon át a ságodi fensíkon és a zalaszentiván-ollári 180 m.-ig emelkedő terraszon lehet végigkövetni. Innét a kavicsos pászták a baltavári erdőnek tartanak. Valószínű, hogy az ősi Zala erre vette útját és Baltavártól Jánosháza, Czelldömölk, majd Pórszalók felé folyt. Ennek a feltételezett régi Zala folyásnak megvilágítására vagy megczáfolására a baltavári erdőtől északkeletre fekvő vidéket még tüzetesen be kell járni. A Zalának mai árterén nincsen kavics; a völgy síkját gyakran egész szélességben 1 m. magassággal ellepi az árvíz és sárga finom csillámpikkelyes öntésiszapjával jó idő óta feltölti a völgyet. A völgy talpa alatt 2 m.-el azonban már homok nyugszik, amely 6—10 m. mélységben durva kavicsmurvába megy át. Zalaegerszeg város tanácsa a tervezett vízvezeték előtanulmányai közben Olá kisközség új malmánál a Zalának 156 m. t. sz. f.-i árterén több mély fúrást végeztetett 50 m. mélységig, amelyekből most is víz emelkedik föl. A fúrópróbák a zalaegerszegi állami főgimnázium természetrajzi gyűjteményében őriztetnek. Kérésemre a főgimnázium igazgatója szíves volt tüzetes tanulmányozás czéljából a fúrópróbákat kikölcsönözni. Dr. SCHRÉTER ZOLTÁN barátom átvizsgálva az anyagot a következő földtani eredményeket állította össze a zalaegerszegi mélyfúrásról:
