Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
XI. Fejezet. Posztpontusi és pleisztoczénkorú képződmények
452 A Balaton környékének geologiai képződményei. 452 helyzetre nézve tehát a Szentgotthárd kemenes—farkaserdei kaviccsal megegyezik. Az alsó-ausztriai kavicstakarók a Királyhidától, illetőleg Bruck a. d. Leithatói északra fekvő Schüttenberg 282 m. t. f magasságáról nyugat felé lejtenek és a Schwechat folyó közelében 200 m. körüli t. f. magasságban simulnak el. Mintha a kavicstakaró a Lajtahegység 400 m. magasságban elterülő tönkfelületéről folytonos esésben nyugat felé lejtett volna a Lajtahegység körül és későbbi tektonikus beszakadások következtében foszlott volna szét különálló kavicstakarókba. A wienerneustadti nagy depressziót is később besülyedt térségnek tartom. Ehhez csatlakozik a Bruck-Királyhida és Petronell-Deutschaltenburg közti széles carnuntiumi kapu is, hazánknak egyetlen síksági határa a Felső-Duna völgye felé. Véleményem szerint a Fertő medenczéje is hegyalji depresszió. A fischamelléki dombvidéken a kavicstakarókat délről északra lejtő, kibillent helyzetben levőknek láttam. Az alsópleisztoczénkorú primér kavicstörmelékkúpok a később keletkezett sülyedékekbe lehordatva, ezekben másodlagos törmelékkúpok és kavicssíkok keletkeztek. Ilyenek a wienerneustadti Nagy Steinfeld és a petronell pandorfalusi kavicsfensík. Tüzetes tanulmányoktól kell várnunk a Wien körüli kavicsterraszok és az alsóausztriai magyar határmenti kavicslerakodások egybehasonlítását és genétikai vizsgálatát. Az idevágó irodalom 1 eddig csak Wien vidékét és az Alpok alját vette figyelembe, mintegy abból a hallgatag föltevésből indulva ki, hogy a Lajtahegység és a Hainburg vidéki kavicsok is mind az Alpoktól a Duna folyam révén származtak le. * Xeritina crescens F UCHS Lininaea sp. ind. Valvata simplex FUCHS Planorbis cornu DURKEN » piscinalis M ÜLL . (Kétséges az innétvalósága ) » sp. Vivipara loxotoma SCHL. Helix (Campilaea?) sp. ind. Bithynia sp. Unió (cf. atavns v. Halavátsi) Caspia sp. Congeria v. Dreissensia sp. ind. Prosothenia sepulcralis F UCHS Halmaradványok Melanopsis Sturi F UCHS Chara-gyÜMÖLCSÖK. A régebbi irodalomban STUR D.-től vannak jegyzetek Moosbrunn és Reissenberg congeriás rétegeiről (Jahrb. d. k. k. Geol. Reichsanstalt XVII. k. 99. old.). Az itt felsorolt fosszilis maradványok fajilag felismert alakjainak nagyobb része a balatonmenti pannoniai-pontusi rétegek faunájában is szerepel. Kétségtelen tehát, hogy Alsó-Ausztriában a Balaton körüli felsőbb congeriás rétegek, nem pedig a levantei emelet telepei fekszenek a kavics alatt, amelyet az úgynevezett belvederei kavicshoz számítottak az osztrák geologusok. 1 A wieni medencze túlsó pereméről tartalmas munkák szólnak, amelyek tüzetesen foglalkoznak az Osztrák-Alpokról lenyúló kavicsterrászokkal is. G RUND A.: Die Veränderung der Topographie im Wiener Walde und Wiener Bechen.; Geograph. Abhandl. Bd. VIII. Heft. 1. 1904. SCHAFFER F. X. : Geologie von Wien, 1904. I—III. HASSINGER H. : Geomorphologische Studien aus dem Inneralpinen Wiener Bechen und seinen Randgebirgen ; Geographische Abhandlungen, Bd. VIII. Heft. 3 1905. VETTERS HERUM.: Die geologische Verhältnisse der weiteren Umgebung von Wien, Erläuterung zu der Geol. tektonischen Karte von Wien. 1910. Mindezek a derék munkák nem vették eléggé figyelembe az Alpok magyarországi kiágazásait, a Rozália-, Soproni- és Lajta-hegységet. Nagyon háladatos feladatul kínálkozik a wieni medencze délkeleti peremének tüzetes vizsgálata és a kutatások eredményeinek kritikai egybevetése a fentebbi munkálatokkal.
