Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)

XI. Fejezet. Posztpontusi és pleisztoczénkorú képződmények

A Balaton környékének geologiai képződményei. 437 (galambtojás, tyúktojás nagyságúak) álló részéből valók (223. ábra). Ellenben a csigák és kagylók a kavicsra rátelepedett, gyéren kavicsos, szürke, homokos agyagból és az ezen fekvő sárgásszürke, mészkonkrécziós, homokos agyagból származnak. W

EISS A. 21 alakot nevez meg a szürke- és sárga, homokos agyagból. KORMOS T. 28 fajt talált az ő későbbi gyűjtésében, amelyek között WEiss-nek 10 faja nem szerepel, azonban 17 W

EISS anyagából hiányzó alak lép fel; tehát a fajok összessége, egy alak fajának helyesbítése után 37. Ebből öt faj plioczénkorú reliktum, míg a többi KORMOS T.

1 szerint határozottan kvarter-alak. Ez az eredmény tehát különbözik W

EISS A. nézetnyilvánításaitól, amelyek a városhidvégi molluszkumfaunát inkább plioczénkorúnak jelezték. Ellenben KORMOS T. logikusan azt következteti, hogy a városhídvégi kavics alsó pleisztoczénkori. Régebben HALAVÁTS GYULA az Ercsi melletti Elephas meridionalis E. antiquus) maradványokat tartalmazó rétegekre nézve, puhatestű fossziliák alapján, ugyanerre az eredményre jutott. 223. ábra. A Kavicsos-domb murvagödrében, a Péli-malom melletti árok északkeleti oldalán feltárt rétegek. Mérték az alapra 1 : 5000, a magasságokra 1 : 1000 (1:5. in fi Pannoniai-pontusi rétegek, q

k felső plioczén- vagy alsó pleisztoczénkori kavics, x a csontok lelőhelye (Elephas antiquus, Rhinoceros etruscus fogak), qa szürke, homokos agyag, sok csiga- és kagylóhéjjal, q-[ sárgásbarna lateritos agyag. q

rp mészkonkrécziós kavics-konglomerát. q"

k aprókavicsos lösz, q" típusos lösz, y kavicszsákok a régibb kavicsban, a

1 holoczénkorú homok. A Vörösberény—Városhídvég között levő 32 km. hosszú, keskeny kavicscsík, miként már említettem, egy olyan folyó medrében rakodott le, amely az eltűnt pannoniai-pontusi állóvízi lerakodásoknak szárazra került felszínén folyt; és pedig abban az időben, amikor a Balaton medenczéje, legalább a mai Tihanv-félszigettől keletre, még nem létezett. A kavics Vörösberénytől Világos pusztán át Enyingig olyan hátságon vonul végig, amelyet keletről és nyugatról depressziók kísérnek. A 180- 150 méteres hátság keleti aljában a papkeszi—dakai, 140 m. t. sz. f. magasságú, mocsaras síkságtól a Kenesének tartó 160 méternél nem magasabb völgy ület a Pap vásári—Mámaihegy 180—176 méteres kavicsháta alatt húzódik végig, Világospuszta és Enying között a 162—150 tengerszín feletti magasságban fekvő kavics mellett pedig a Lepsény és Enying között folyó Kaboka-patak 116—110 meter között lejtő völgye nyúlik el. Nyugatról a Balaton- és a Sió balján elterülő lapály kíséri a kavicsfödte hátságot, amelynek folytatásában a Péli- és a Rebeczi-pusztákon átmenő völgyület határolja a kavicsnak nyugati elterjedését Ebben a völgyületben a kavicsnak már semmi nyoma sincs, épp oly kevéssé, mint a keleti mélyedésekben. 1 I. h. 21. old. 3 Földt. Közlöny. XXVIII. köt. 294—295 és 298—299. old.