Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
XI. Fejezet. Posztpontusi és pleisztoczénkorú képződmények
432 A Balaton környékének geologiai képződményei. 432 nyugszik, amelyből 26 fajhoz tartozó molluszkumfauna került elő, amelyet LŐRENTHEY IMRE barátom, a Balatonvidék legrégibb pannoniai-pontusi korú faunájának ítélt. 1 Pét fürdő felett újabban nagy szőlőt telepítettek a kavicsba és ehhez mélyen megforgatták a talajt. A szőlőtelek nyugati sarkában a forgatással a dolomit altalaj és a kavics között congeriákat tartalmazó édesvízi mészkő került a felszínre. Ezzel a kavicsnak a peremartoni erdő pannoniai-pontusi rétegeinél fiatalabb kora bebizonyosodott. Ez a kavics, amely túlnyomóan dió-, tojásnagyságú, ritkán kétökölnyi fehér kvarcz-, kvarczit-, kvarczitpala és lidiaikő-görgetegből áll, a csóri és várpalotai inkább szegletes dolomitkavicstól lényegesen különbözik; nemcsak kőzetekben, hanem abban is, hogy amíg amazok mélyen fekszenek és völgynyílásokból nyúlnak le, addig a pét peremartoni kavics, egyenetlen felülettel jóval nagyobb magasságról a Veszprémi fensíkról lejt a Sárrét felé és legtöbb helyen közvetlenül a fődolomiton nyugszik, Öskü és Hajmáskér felé ezt a kavicsot egész Rátótig lehet, alig észrevehető emelkedésben fölfelé nyomozni. Tulajdonképen a pét—peremartoni kavics is törmelékkúpot alkot; keletkezését azonban a pannoniai-pontusi kor végére teszem. A pleisztoczénkorú völgyek bemélyedése, megszakította a pannóniai kavicsok összefüggését. Azt is állíthatom, hogy ennek a pannoniai-pontusi kavicsnak termelőhelye a Nagy Bakonyban, Eplény puszta felől Rátót—Hajmáskér felé irányuló völgyület volt. A Sárrét peremén, Pét és a peremartoni Újmajor között, valamint az ősi Fáczánkertben a leírt plioczénkorú törmelékkúp átrakodott kavicsa, leér a Sárrétre és a Séd folyó mellé, amelyet a keleti pannoniai-pontusi alkotta magasabb martok tövéhez szorított. A Séd folyó mellékén még egy nagy törmelékkúp van, amely egykori nagy terjedelmével túlszárnyalja az előbbieket és helyzeténél fogva amazoknál jelentősebb, mert a Balaton teknőjének keletkezési történetére is világosságot vet. A veszprémi Sédfolyó Hajmáskérig azt a tektonikus depressziót követi, amely az Északi és Déli Bakony között a Szentgáli hágótól Várpalotán és Csórón ár Iszkaszentgyörgyig WSW—ENE irányban elnyúlik. Ez a depresszió a neogénkor elején alakulhatott ki, mert a felső mediterránemelet rétegei Márkon, Jutáson és Bántó pusztán benne ülnek. A pannoniai-pontusi vízilerakodások Várpalota - Peremárton Öskü határán túl nem nyomultak bele kelet felől ebbe a mélyedésbe, hanem csak szárazföldi képződmények, ú. m.: édesvízi mészkő és patakkavics lepték el. A kádártai édesvízi mészkövet és a Rátót—Hajmáskér—Öskü—-Pétifürdő közti kavicstakarót tekintem itt az idősebb plioczénkor lerakodásainak. Egy nagy törmelékkúp alakjában lejtett, a Bakonyról behordott mioczénkorú kavics, 250- 270 m. tengerszín feletti magasságból a veszprémi fensík keleti alacsony részére. Eredeti nagy lepléből most már csak foszlányai vannak Rátótnál és Öskü körül, 200 m. t. sz. feletti magasságban. A Peremarton és Várpalota közötti 150 m. t. sz. f. magasságú küszöbökön keresztül, amelyek a 258 méternyi Sukoró hegy és 207 méteres Péti hegy dolomitvonalát szeldesik, a plioczénkorú törmelékkúp több ágban nyúlt le a Sárrét felé, hogy annak szélén ismét egyesülve 120 m. tengerszint feletti magasságban végződjék. 1 Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához 5. old. ; Paleontologiai függelék. IV. köt. III. közlemény.
