Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
XI. Fejezet. Posztpontusi és pleisztoczénkorú képződmények
428 A Balaton környékének geologiai képződményei. 428 mészlerakodásaiból származtak. Néhol a források nem forróvízzel törtek elő, mert a bennük lévő temérdek száraföldi (Tacliea) és mocsári csiga- ( Planorbis, Limnophysa) maradvány forróvízben és felbugyogó nagyon meleg források körül nem élhetett. Ott ellenben, ahol az édesvízi mészkő fossziliákat nem tartalmaz, ahol sejtes, kristályos szövetű és pizolitos vagy nagyon kovás, ott származásukban gejzirjelleges hévizekre következtetek. Nemcsak a tihanyi, vörösberényi, papvásárhegyi magas forráskúpokat, amelyek közel egymás mellett és egyenetlen, a mai felülettől alig eltérő felületen, különböző magassági színben vannak, tekintem hévízi forrástermékeknek, hanem a Balatonfelvidéken sűrűn fellépő sejtes-kristályos, fosszilia nélküli mészköveket is a mai térszín kialakulása után keletkezett forrástermékeknek tekintem. Ezeknek idejét a levantei kortól a pleisztoczén végéig terjedőnek hiszem, de nem lepne meg, ha bennük valahol a neolitkorbeli ember maradványait vagy eszközeit lelnék, avagy pannoniaipontusi korú fossziliákat. Ahol a hévizek a gejzirtölcsérekből szétfolytak és mésziszapos saruk vízszintesen kiterült, ott növénymaradványok és csigák is vannak bennük. A tihanyi Szarkád partszakadékaiban találhatunk ilyen maradványokat. A jelenkorban sem hiányzanak egészen a mésztufaalakulások. A Balatonfelvidékről fakadó patakok és források erősen bekérgezők. A felsőőrsi Malomvölgyben hatalmas mésztufatelepek vannak a legfelső malom mellett. Csopak, Balatonarács patakjai bekérgezett iszapot és kavicsot raknak le. A Balaton felé lefolyó kisebb források mélyebb alluviuma is teli van bekérgezett kavicscsal és növénygyökerekkel. A vasútépítés idején feltárt talajban lépten-nyomon sűrűn láttam ilyeneket a patakok feltárt régi alluviumában. Kavicstelep ek. A pleisztoczénkorú kavicstelepeket hasonló megítéléssel és gondolatmenettel kell tárgyalnom mint az édesvízi mészkőlerakodásokat. Ugyanis a tágabb értelemben vett Bakonyban és annak dombos környezetén miként a megelőző fejezetben erről szó volt, 1 különböző korú kavicstakarók vannak. Még a pannoniai-pontusi rétegeken fekvő nagykiterjedésű kavicstakarók pontos geologiai korát sem lehet határozottsággal megjelölni a plioczén vagy a pleisztoczén időszakok között; még bizonytalanabb azoknak a kavicsoknak kora, amelyek az alaphegység mészkő és dolomit fensíkjain elterülnek. Dunántúl hegycsoportjaiban már az oligoczénkorú rétegek tartalmaznak kavicsot. A Budapestvidéki hegyek között az alsó oligoczénban és alsó mediterránban van konglomerátos homokkő: a hárshegyi homokkőkomplexust, valamint az alsó mediterrán emeletet is kavicsos homok képviseli a Budafok— Bia közötti fensíkon Kőbánya és Czinkota között." A Vértesben a kattiai emelet, vagy a Pectnnculns obovatus zónája tartalmaz kvarczkonglomerátokat és a II. mediterrán emelet is kavicskonglomerátból áll. 3 A Bakony déli részéből BÖCKH JÁNOS a fiatalabb mediterrán emeletbeli konglo1 Lásd fenn a 239—246., 359—360. és 369—372. oldalon. 1 Magyarázatok a magyar korona országainak részletes földtani térképéhez 15/XX. Budapest és Szentendre 38. oldal és 16/XX. Budapest és Tétény 13. oldal. 3 TAEGER H.: A Vérteshegység földtani viszonyai, 97—100. oldal; A m. kir. földt. intézet évkönyve, XXII. köt., 1. füzet, 1909.
