Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
X. Fejezet. A pannoniai-pontusi elmélet
414 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 250 a hamu- és bazaltlapilli kiszóródásokat közvetlenül a legfiatalabb, sikér pannoniaipontusi vizek fenekére hullottaknak hiszem. A vízszintes tufák és erupcziók szövetkezetét a későbbi, már szárazföldön szétömlő tufákkal Tihany félszigetén gyönyörűen láthatjuk. Ugyanitt vannak a vulkanizmus elhalásának maradványai is az épségben álló gejzir-forrás kúpok kovasavas és mésztufa lerakodásaiban, amelyek egynémclyike régibb bazalttufaerupcziós kürtőkön ül. H OFMANN K. a bazalttufákat, különösen a palagonitos tufákat szubaquozus lerakodásoknak tartotta és a felső pannoniai-pontusi vizekhez kötötte. VITÁLIS ISTVÁN még idősebbnek ítélte a bazalterupcziók kezdetét, mint HOFMANN és BÖCKH, t. i. a Congeria balatonira rétegek lerakodásaival egyidőseknek. Amíg a tihanyi Nyársashegy oldalán és a templom alatt, a jól rétegzett tufáról a benne lc* '5 fossziliák- és egy balnyomatról bebizonyitottnak tartom azoknak egyidős voltát a legfelsőbb pannoniaipontusi rétegekkel, addig a Szarkád-oldal erupcziós kürtőjébe foglalt pannoniai-pontusi fossziliákról VnÁLis-sal szemben nagy kétséget táplálok azoknak származására nézve. A kövületes, tufás, agyagos tömböknek khaotikus helyzetét a Szarkád-oldalon látva, valószínűbbnek látszik előttem az olyan magyarázat: mely szerint a forró vízzel elkeveredett és fölázott vulkáni tufa-fortyogókban az áttört kövületes rétegek anyaga összekeveredett a bazaltanyaggal A bazalttufák finomszemű, hamus telepeiben gyakran mutatkozó homokot és fehér csillámszemeket is inkább a pannoniai-pontusi rétegekből felragadt és kiszórt anyagnak, mint az egyidejű víz lerakodásainak tartom. A vizi üledékkel való váltakozást tehát beigazoltnak a tufák legnagyobb részére elfogadni nem tudom. VITÁLIS I. az erupcziók idejét a Congeria balatonica és az Unió Wetzleri-zónók időközébe helyezte. Az Unió Wetzleri-s lencsés homokrétegeket én időközös, a a negativ vízszínmozgásokkal kapcsolatosan bevágódott folyómedrek kitöltéseinek tartom a következő pozitív vízemelkedés idején; unió-s homoklencsék a Congeria balatonicá-s rétegek alatt és felett egyaránt találhatók. Szintjejző jellege ennek az uniós rétegnek tehát aligha van. VITÁLIS IsTvÁN-nal szemben a bazalterupeziókat a legfelsőbb pontusi kor édesvízi mészkőtelepeivel kezdődőknek tartom és az erupcziós időszak további folyását szubérilis jelleggel a pleisztoczén idő kezdetéig terjedőnek hiszem. A kemenesi fensík bazalttufáinak és kis bazaltkitöréseinek frissesége, azoknak kihűlési hasadékokkal repedezett tömör bombái, a Sittkei-tufába foglalt kavicsok, amelyek a legfelsőbb plioczénkorú, vagy már az alsó pleintoczénkoru kavicstakaróból származhatnak, szólnak felfogásom mellett. A tihanyi félszigetnek százat meghaladó gejzirforráskúpjai, amelyek az egyenetlen térszínen kiömlött bazalttufából folytonosságban fejlődtek ki, szénsavas mészkő- és kovalerakodásaikkal annyira épek még, hogy korukat a plioczénbe beleképzelni sehogy sem tudom. A tihanyi félszigetnek két helyén, a Csúcshegy környéki Gurbicsatető nyugati felén, továbbá a Diósi-düiő egyenetlen fensíkján a bazalttufán keresztültörő számos kis bazaltfortyogó a gejzeritkúpokhoz hasonlóan ül a bazalttufában. A stájerországi bazaltok és bazalttufák korát S TUR D. 1 és újabban S IGMUND AL. 2 a pannoniai-pontusi tó visszavonulása utáni időbe helyezték; sőt S IGMUND a stájerországi és a bakonyi bazaltvidékek összehasonlításából HoFMANN-nal szemben arra a 1 Die Geologie der Steiermark. 614. old. - Die Basalte dei Steiermark; TSCHKRMAK: Mineralogische Mitteilungen. 18. Bd. (1898.) 395. old.
