Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)

X. Fejezet. A pannoniai-pontusi elmélet

401 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 250 a mai vízválasztón keresztül jött be a durvább anyag. A pannoniai-pontusi rétegek legalján lévő konglomerát és ennek széthulló óriás-konkrécziós homokja és kavicsa bizonyítja ezt. A Balatontól keletre fekvő vidékekre a homok azokból a mioczén- és oligoczénkorú kavics és homoklerakodásokból jutott le. amelyek a Nagy Bakony magaslatán és a Vértes nyugati oldalán, nagy elterjedésűek. A Moóri völgyület volt útja az ezeket leszállító vizeknek. A pontusi-korbeli belvíznek gyakori vízszíningadozásait kísérő vízfolyások tehát a Balatonfelvidéket kétoldalt kikerülték. Ebből érthető, hogy a Balatonfelvidék alján és vele szemközt messzire délre, a somogyi dombokban, agyagosak a pontuskorbeli üledékek, míg ettől a régiótól keletre és nyugatra a homok uralkodik. Az édesvízi mészkövek Kapolcs körül a Nagyvázsonyi fensíkon és Szentkirályszabadján a partszéli mocsarakat és forráslerakodásokat személyesítik. A Nagyvázsonyi fensíkon átmenetet lehet sejteni az édesvízi mészkövekben a pannoniaipontusi üledékekből a levantei emeleten át a pleisztoczén puhatestű faunába. Ennek az érdekes kérdésnek tanulmányozása az ezutáni részletes vizsgálatoknak van fentartva. Az édesvízi mészkő, amely Nagyvázsony körül 300 m. magasságban és 30—40 méter vastagsággal terül el, Szentkirály szabadján pedig 260—290 m. magasságban található; kétségkívül a legmagasabb, leghosszabb ideig állandó víznivóban maradt pontusi szinlőt jelzi. Olyan vízszéli, fakadó-forrásos, édesvízi mészkövek, aminők a nagyvázsonyi és a szentkirályszabadjai fennsíkokon vannak, a pontusi kornak régibb szakaszaiban is keletkeztek. Ilyen régibb édesvizi mészkövek a Kapolcs és Öcs körüliek, amelyek alsóbb pannoniai-pontusi faunákat tartalmazó rétegekkel váltakoznak és mélyebb partszélet jelölnek. Csopakon és Balatonarácson is találtam mélyebb szintekben édesvizi mészkövekre. Azonkívül figyelemreméltó az is, hogy Kenese, Lepsény és Szabadbattyán között, a Somogyi dombvidék felszínének több helyén; ú. m.: Szemes, Kisbár, Mocsolád környékén, mészkonkrécziós meszes agyag fedi a pannoniai-pontusi rétegek alkotta felszínt. Néhol valóságos mészpadokká tömörülnek össze ezek a mészkonkrécziók. Tavi-krétaszerű alakulatoknak tartom ezeket az időnkint kiszáradó pontusi beltó fenekén támadó mocsarakban. Hogy ilyen tőzeges mocsarak a pontusi kor egész tartamán keresztül az ingadozó vízszint követve a Balaton kerületén időről időre keletkeztek, azt a Balaton magas partfalaiban látható kiékelődő, vékony, sötétszínű, szenes mocsári-anyagok bizonyítják. * * * A Balaton tágas környékén a pontusi-korbeli rétegek általában vízszintesen nyugszanak és mindenütt vízszintes érintkezésben transzgredálnak a paleozoós és mezozoós, sőt eoczén- és mioczénkorú rétegekből álló partokra; még a Balatonfelvidék oldalain visszamaradt foszlányok is vízszintesek. Ebből kiviláglik, hogy a Balatonfelvidék a Keszthelyi hegységgel és a Nagy Bakonynyal együtt a pontusi rétegekből álló környezettel szemben posztplioczén kor óta viszonylagos diszlokácziókat nem szenvedett. A pannoniai-pontusi rétegek egymásutánsága is vízszintesen folytonos és planparallel. Persze a homoklencséktől el kell tekintenünk, amelyeknek kiékelődő diszkordancziája, folyó medrek kitöltésétől származik és evvel a vízszín gyakori általános eusztatikus ingadozását bizonyítja. A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. I. köt 1 (Geomorf.) rész. 26