Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
X. Fejezet. A pannoniai-pontusi elmélet
388 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 250 Az agyagfeletti homokos rétegből: Congeria triangularis PARTSCH Limnocardium cf. apertum MÜNST. Micromelania Schtvabenaui FUCHS decorum FUCHS » radmanesti FUCHS Valvata helicoides STOL. Dreissensia Dobrei BRUS. Unió cf. Halavátsi BRUS. Melanopsis (Lyrcaea) Petrovici BRUS. » balatonica ROLLK Vivipara Sadleri PARTSCH. Planorbis varians FUCHS Halfog. decollata STOL. Azt tapasztaltam itt, hogy a vörösberény-fűzfői C. ungula-caprae és M. Martiniana tartalmú réteg már kis távolságra a parttól a Congeria Balatonié a-val jellemzett faunát tartalmazza, amely a már valamivel magasabb: középső pannoniai-pontusi szintnek felel meg. A Balatonfelvidék magasra emelkedő, szőlőkfedte lejtőin a pannoniai-pontusi rétegek keskeny öve meszes agyag, sárga homok, közbetelepedett sötét szenes agyag és édesvízi mészkő lencsékkel úgyszólván sehol nem hiányzik és átlag 220 m. tengerszín feletti magasságig, legföljebb 250 méterig emelkedik. Határait sok helyen a lösz fedi el; ahol ez hiányzik, a pannóniai rétegek felső szegélyén is mészszel bekérgezett helyi görgeteg és törmelék hever. A völgyek közti lejtőkön azonban ez a kavics csakhamar finom-homokos, selymes csillámú (szericzites), sárga homoknak ad helyet. A mélyen levágódott balatonfelvidéki völgyekbe ugyan sehol sem nyomulnak be a pannóniai rétegek, a völgyszorulatok előtt mutatkozó durvább anyag és konglomerát azonban mégis arra mutat, hogy a plioczénidőben is megvoltak a mostani völgyek, amelyekből a patakok a Balatonfelvidékről durva törmeléket szállítottak a pannóniai állóvízbe. Persze a talpuk magasabban volt a jelenleginél. Figyelemre méltó, hogy amíg Balatonfüred és Aszófő között a Bocsárhegy és a Megyhegy déli lejtőjén kb. 200 m. magasságig, végig megvannak a pannóniai rétegeknek durvakavicsos parti régiói, addig a Balatonkisszőllős—Pécsely körüli tágas medenczékben, amelyek sík feneke 180—190 m. t. sz. f. magasságban terül el, mégannyi keresésem után sem találtam meg a pannoniai-pontusi rétegeknek legkisebb nyomát sem. Kétféle magyarázat világíthatja meg ezt a körülményt. A hegymögötti medenczék, amelyek, miként fent láttuk, a felső márgacsoport területén vannak, a pannóniai tenger lerakodásakor még nem léteztek, hanem csak a Balaton depressziójának kialakulása után keletkeztek a denudáczió és a defláczió hatásából; avagy pedig a tihanyi félszigetet elborító vulkáni tömegek kiömlése után sülyedt be a térszín a tihanyi félszigettel szemközt, a tőle 5—8 km. távolságban fekvő területen. A második magyarázat mellett szól a szőllős-pécselyi medenczének az egész felvidéken egyedül álló szinklinális rétegtelepedése, továbbá ennek a szinklinálisnak körkörös, tányérperemszerú, redős körülhatárolása. A denudáczió és szélkifuvás elméletét is elfogadhatóvá teszik a hasonló csopaki, balatonarácsi és monoszlói medenczés völgytágulatok, ahol szintén a lágy felsőmárgákban vannak a medenczék. Határozottan a szélkifúvás pusztító hatásának tulajdonítom a lágy pannóniai üledékek eltakarítását a balatonmelléki 135—140 méteres pannóniai abráziós színlő nagy részéről. A felvidékről bóraszerűleg lerohanó szelek még napjainkban is a
