Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)

X. Fejezet. A pannoniai-pontusi elmélet

378 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 250 Várpalota vidékén, Pét fürdő felett a szőlőhegy nyugati sarkán találtam a pannoniai­pontusi rétegek különböző szintjében édesvízi mészkő közbetelepedéseket. Ezek mindenütt az egykorú partok szomszédságában, többnyire az alaphegységhez tapadva mutatkoznak. Nemcsak a pannoniai-pontusi rétegkomplexusban, hanem a mediterrán-emelet­ben is van hasonló helyzetű édesvízi mészkő; ilyenek a Tapolcza és Nyirád vidéki hidrobiás mészkő, valamint a Márkói neritinás mészkő. A Veszprémi fensíkon is kisebb-nagyobb kiterjedésű édesvízi mészkőfoltok vannak, amelyek lerakodása a mediterrán-abrázió utáni időben történt. Ezeket a képződményeket nem tartom vulkánikus utóhatásoknak, hanem olyan forráslerakodásoknak, amelyek a sikér és mocsaras-turjános vizek szélén, csaknem mindenütt a szenes lerakodásókkal és szenes nyomokkal társulnak és az illető kor­beli legmélyebb eróziós bázison és forráshorizontában keletkeztek. Ilyen módon a sikér vizű, abradált szikla-fenéken és az öblökben nagyobb kiterjedésű édesvízi mészkő­telepek származtak. A meredekebben lejtő partokon azonban csak keskeny csíkok­ban vagy a parti törmeléket konglomeráttá és breccsává összefoglaló anyagban vált ki a vízszéli forrásmészkő. A Várpalotai, a Szentkirályszabadjai és a Budapestvidéki (Svábhegyi) édesvízi mészkövet posztvulkanikus eredetűeknek nem tekinthetem, mert hiszen ezek közelé­ben a vulkáni működésnek nincs nyoma. Annak a felfogásnak pedig, hogy minden édesvízi mészkövet lerakó forrást a vulkánossággal hozzunk kapcsolatba, szintén nem hódolhatok. Véleményem szerint a nagy hőfokkal felszálló hévizek, amelyekre a juvenális források fogalmát alkalmazhatjuk a molluszkumok életföltételeinek nem kedveznek. Bennük semmiféle csiga- és kagylómaradvány nincs. A csigákat tartalmazó édesvízi mészkövek csak hideg források mészlerakodásai lehetnek. A mi vidékünk édesvízi mészkőlerakodásai, nem egy helyen, a neogénkorú tőzegtelepekkel kapcsolatos, tavi­kréta jellegét is viselik. A bazalterupczicziókat tapasztalatom szerint nagy diszlokácziók a Balaton­melléken nem kísérték. Olyan szelid lávafolyásokban és lapilli szórásokban nyilat­kozott meg a balatonmelléki vulkánosság, hogy az ilyen kicsiny energianyilvánulás mai tapasztalataink szerint nagy talajmozgásoktól alig volt kísérve. A pannoniai-pontusi víz fokozatos emelkedésben planparallel rétegeket rakott le a 270—290 m. mai tengerszint feletti szinlőig. Ezen a felszínen voltak az első nagy erupcziók, amelyek hamuja a legfelső pannoniai-pontusi rétegek iszapjába is belekeveredett. Bizonyára hosszabb ideig tartott az erupcziós cziklusz, mialatt a tér­színnek, részint a Balaton hosszában történt süppedéseiben, részint a szárazzá vált szélkimarta egyenetlenségein is történtek későbbi erupcziók. Ezek azonban már mind szárazföldön terültek el. VITÁLIS az édesvízi terraszokat alul régibb, fenn fiatalabbaknak mondja. 1 Ha fokozatosan beszakadó területen rakodtak volna le az édesvízi mészkövek, akkor a a legmélyebb terraszon kellene a legfiatalabb pannoniai-pontusi faunát találnunk. Az ő felfogásának megértésére azt kellene feltételeznünk, hogy az első erupcziós cziklus után — ő hármat állít fel — a víznivó a hirtelen, kataklizmikusan, beszakadt 1 Ez az érvelés ellenkezik az egymásfeletti terraszoknak azzal az általános természetével, mely szerint a legmagasabb terrasz a legidősebb a legalsó pedig a legfiatalabb.

Next

/
Thumbnails
Contents