Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)

X. Fejezet. A pannoniai-pontusi elmélet

359 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 250 Baltavár helységnek mélyebben fekvő része, valamint Kisbér és Tilaj községek is téglavetésre használt kékesszürke agyagon vannak. Baltavár alatt a Hegyaljai malom körül ismét homok bukkan ki és pedig valószínűleg a Vicsori majornál feltárt szürke, álréteges homok, amelynek magassági színében van a malom melletti is. A csonttartalmú réteg PETHŐ GYULA leírása szerint «világos vagy sötét rozsdasárga, némely helyen egészen fekete homok». «Vastagsága eleinte elérte az egy métert, de később, amint a partoldalban mind alább bukott, úgy hogy felszíntől már 4—5 méter vastagság választotta el, hirtelen megvékonyodott és mintegy kiékülve a környező homokrétegben egészen elenyészett.» Többször megfordultam Baltaváron és tüzetesen nézelődtem a csontlelőhelyen anélkül, hogy valamit értékes csontmaradványt lelnem sikerült volna. Azt az impressziót nyertem, mintha az a rozsdás homok, amely a csontokat tartalmazta, zsákosán ült volna a legfelsőbb pannoniai-pontusi rétegekben és majd a vízszintesen fekvő homok, majd a felette elterülő mészkonkrécziós agyagra borult. Mintha közvetlen a pleisztoczénkorú kiáztatott lösz és sötétbarna homokos lösz alatt terült volna el a baltavári plioczénkorú csonttemető. PETHŐ GYULA úgy látszik egészen kiásta ezt a homok zsákot. Mintegy 20 m. vastag, vízszintesen fekvő pannoniai-pontusi rétegkomplexus van a csonttelep alatt, amelynek magasságát aneroid mérésem 180 m.-nek, vagyis a Baltavári erdei kavicsfensík t. sz. f. magasságának jelezte. Én a baltavári szelvénynek ezalatt a magasság alatti rétegeit a pannoniai-pontusi lerakodások legfiatalabb tagjának tartom. Velük teljesen megegyező rétegeket ismerek Somogy vármegye legmagasabb helyein, a Koppányvölgyi Kisbér és a Tab — Karádvidéki fensíkokon — valamint Zalaegerszeg körül a Kandikó magaslatain is. A Vicsorimajornál egy homokgödörben feltárt és a baltavári Hegyaljai malomnál kibukkanó álréteges szürke homok a Balaton melletti magas partfalakban látható vastag uniós homoklencsékkel hasonlítható össze. Ennélfogva én a baltavári csontlelőhelyet nemcsak a baltavári fensík magaslatán, hanem az itteni legmagasabb pannoniai-pontusi lerakodások tetejében is, közvetlenül a pleisztoczénkorú löszképződmény alatt fekvőnek hiszem. A Baltavári erdőnek a csontréteggel egyenlő magasságban fekvő kavicstakarója és ezzel az egész tágabb értelemben vett Kemenesvidéki kavicsnak a csontleletek rétegéhez való vonatkozásai azonban megvilágítva még nincsenek. Zalaegerszeg tágabb környékének kavicstelepeit 1910-ben HAERTER ADÁM főgimnáziumi tanár úr kérésemre figyelemmel nyomozta. Megfigyelései kimutatták, hogy a Ságodi erdőn, a Lakhegyen és a Kandikon, Zalavölgy felső szakaszain az a kavics, amelyet a Vasvári—kemenesi fensík kavicsával egykorúnak kell tekintenünk, nem terül el egyenlő magassági színben, hanem 50 m.-t is meghaladó különbségekkel széled el a vidéken. Ilyen nagy fiatalkorú diszlokácziókat alig merek feltételezni ezen a platóvidékeken; minélfogva azt kell hinnem, hogy a kavics egyenetlen térszínen rakodott le és elterülésével azt mintegy kiegyenlítette, továbbá lehetségesnek tartom, hogy a magasabban fekvő régibb és a mélyebben elterülő fiatalabb kavics között az erózió is okozhatott magassági színkülönbséget és adott átmosott kavicstelepeket. A baltavári csonttelepeket a kavicstakaró szegélyén a pannoniai-pontusi rétegek legfelső tagjaiból álló egykori domb oldalán keletkezettnek gondolom és rétegüket a szárazföldi eredetű kavicsképződményhez tartozónak sejtem. Bak, Zalaegerszeg, Zalalövő, Ősiszentpéter, Zalafő, Szentgotthárd és Vasvár