Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
X. Fejezet. A pannoniai-pontusi elmélet
353 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 250 a kifútt és széltől barázdált pannoniai-pontusi altalajt mindenütt csekély mélységben levőnek gyanítom ; amely felett a defláczió nagyon kevés feldolgozott anyagot rakott le és ez sok helyen a kifútt, keményre fagyott hónak felszínéhez hasonló térszint támasztott. A Kis-Balatontól délre fekvő alacsony térszinen, Hidvég, Balatonmagyoród, Vörs és Balatonszentgyörgy között mocsaras vagy homoksánczos vidék terül el. A szél munkája alakította itt is a felszint, de feltárások alig vannak benne. Kivételesen van a levezető vízárkokban az altalaj feltárva Azt gyanítom, hogy a holoczén és pleisztoczén lerakodások nem nagy vastagságban borítják a Kis-Balaton körüli laposokat, valamint a Balatonkeresztur, Fonyód—Boglár, Lengyeltóti - Marczali, Kéthely között elterülő Nagy-Berek mocsarainak fenekét sem. A rajtuk kiemelkedő homokhátokban elég gyakran lehet a pannóniai fossziliák töredékeit találni. A Kis-Balaton közepén levő Diás szigeten, amelyet a Zala csatornájával kettévágtak, a csatorna mindkét felén vakondoktűrásokban és gödrökben fossziliás, agyagos homokot láttam és benne Limnocardium decorum F UCHS és Melanopsis decollata STOL. és Melanopsis Sturi F UCHS példányokat leltem. Balatonmagyoród körül a Zalavári hátság folytatásán sóstavacskák vannak. Ezeknek partjain kékesszürke agyagot láttam és azt plioczénkorúnak ítéltem. Ezen vidéken a térképező geologust sokszor környezi kétség arra nézve, hogy miként ítélje meg azokat a felszíni képződményeket, amelyek a plioczén-, a pleisztoczénés a holoczénkorú molluszkumok maradványait hasonló anyagban és néha összekeverve tartalmazzák. 6. A Balaton nyugati dombvidéke. A somogymegyei Nagyberek altalajáról a „Balaton nyugati bozót lecsapoló társulat" csatornázási földmunkálatai adtak becses feltárásokat. Ezeket KORMOS TIVADAR barátom volt szíves tanulmányozni és munkálatainak eredményeit közölni. 1 A Zalai Határárok, a Kis-Balaton melléke és a Páhok-Hévízi völgy északdéli irányban elnyúló széles, mocsaras síksága illeszkednek a Balaton nyugati partja és a zalai meridionális irányú halomsorok közé. Keszthely és Balatonszentgyörgy között a Balaton vízszélét alacsony földhát kíséri, amelyen át a Zala, miután a Kis-Balaton bozótjain átküzködött, Fenéknél a nagy tóba ömlik. Ez a hosszú terrasszerű földhát rekeszti el nyugatról a Balatont a Páhoki széles völgysíktól. A Hévíz—Kis-Balaton—Határárok síkságától nyugatra a Zalaegerszegnél a Zalába torkoló Váliczkáig öt hosszú hegyhát vonul a Zalavölgytől a Dráváig; ezek kezdetben N—S-i, majd NNE—SSE irányban orientálódnak. A Zalabér és Zalavár közötti Zalavölgy, a Princzipális csatorna és a Sárkánypatak 110, 150, 160 m. tengerszín feletti középmagasságokban választják el a köztük '200—300 m. tengerszin feletti magasságra emelkedő dombokat. A dombközi völgyek, ott ahol a Zalavölgybe torkollanak szűkebbek, mint középtájon. Mert a Balaton egész szélességének nyugati megnyújtásában széles, mocsaras völgyfenékek vannak és a halomvonulatok is alacsonyabbak ebben az övben, mint tőle északra és délre. Erről a geomorfologiai tekintetben fölöttébb érdekes halomvidékről a tudományos irodalomban, geologiai tekintetben még nagyon kevés adat van. Távolabbi kör1 Adatok a somogymegyei Nagyberek geologiai és faunisztikai viszonyainak ismeretéhez : Paleontologiai függelék IV. kötet, VII. közlemény. A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. I. köt. 1. (Geomorf.) rész. 23
