Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
X. Fejezet. A pannoniai-pontusi elmélet
326 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 250 böző magasságokban, a Hármashegyet meg a Kerekhegyet kivéve, ahol bazalttufa van alattuk, közvetlenül a pannoniai-pontusi rétegeken ülnek. Forráskúpok vannak mészkő- és kalczedonos kvarczitlerakodásokkal a Kolostor körül, az Óváron, a Kiserdőtetőn, a Bírósürű-hegyen és a Hosszúhegyen, valamint és Gurbicsatetőn is. A Csúcshegy—Apátihegy gerinczén is elég nagy számban találkozunk velük (155. ábra). Itt a bazalttufaerupczió kürtőit jelölik meg; a Csúcshegy kovás mészkőből álló orma 25—30 m. magasságban áll gejziritből. Ennek oldalt feltört 5 m. magas barlangszerű, felül összeszűkülő erupczíós kürtője még az aranyházinál is élesebb. A Csúcshegytől az Apátihegy felé tartó tarajon is vastagon fekszik a forrásmészkő. Gyönyörű fortyogóinak képét más helyen közöltük. 1 A félsziget kerületén részint lerogyott oldalak vannak, részint a meredek lejtőkön, sőt falakon a sziget altalajának zavartalanul fekvő rétegeit láthatjuk feltárva. A félsziget északi, keleti és déli partján, az Óvár gödrös oldalától a rév feletti parton végig az Alsószarkád 1895. évi nagy partrogyásáig a pannoniai-pontusi homokF.khódomb 161. ábra. Szelvény az Ekhódomb és a Potyogókő nevű partrészleten keresztül, a kikötőhöz levezető út mentén. Mérték az alapra 1 : 4000, a magasságra 1 : 3200 (2 : 2 5). w I V 4 pannoniai-pontusi rétegek, rpt bazalttufa, a rétegzetlen, tömeges, erupcziós bazalttufa, n édesvízi kovás mészkőpad bazaltlapillival, b meszes czementű bazaltlapilli padok, c hamus bazalttufa padok, d agyagközös, leveles palás édesvízi mészkő Rhinoceros csontmaradványokkal, q" lösz. és agyagrétegek váltakozása vízszintes telepedésben látható, lösztől csak kevés helyen elfedve. A plioczénrétegek kibukkannak a Diósi-dülő körüli parton, az aszófői országútig, valamint a Külső-tó északi és keleti peremén is. Az altalaj agyagját sejtem az Apátihegy körül és a Büdöstó-oldal tóparti alján, ahol a felszínen löszszel keveredett az agyagtalaj. Ellenben az Óvár alján, a Barátlakások sziklafalai alatt, az Ekhó-domb és a Kolostor alatt, valamint a Csúcshegy oldalától az Alsó-Szarkádig, a félsziget kerületének északi, nyugati és délnyugati szakaszain a bazalttufatömegek lépcsőzetes leroskadásban érnek le a víz széléig, sőt a Balaton vízszíne alá is (161. ábra). Ezeket a rogyásokat és csúszásokat kétségkívül az okozta, hogy a pannoniai-pontusi agyagos rétegek alkotta partokon magasan fekvő súlyos bazalttufarétegek alól a lágy altalaj kimozdult és a bazalttufatömegek leszakadtak a csúszó oldalakon. Kimozdult, rendetlen helyzetben, meredeken befelé dőlve, sőt itt-ott csaknem vertikális helyzetben láttam a bazalttufarétegeket a felsorolt helyeken egészen 1 Lásd Vitalis I.: A Balatonvidéki bazaltok. 124-127. old. 55—57. ábráit. Geologiai függelék.
