Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)

X. Fejezet. A pannoniai-pontusi elmélet

287 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 250 ben emelkedik a felszínre olyan homokkő és édesvízi mészkő, mint amilyent a fülei Bányahegyen láttunk. Zamárdi faluban és a Szántód puszta felé tartó úton az általános lösztakaró alól szürke homokkő bukkanik elő. A zamárdi homokkő sárga homokban nagy kőlencsékként vagy óriási konkrécziókként ül. Pontusi korát a benne talált limnocardium maradványok bizonyítják. Az a túlnyomólag homokos felszín, amely a Siómenti alacsony hátságon elterül, azt bizonyítja, hogy az egész lapály közvetlen altalajában az a homokréteg terül el, amelyet a Mezőföld plioczén rétegei között megismertünk. Ott 130 m.-nél nagyobb tengerszín feletti magasságban van, a Sió színtjében csak 100—110 m.-nyire ; tehát egy leszakadt táblát lehet a Siófok—Felsőnyék közötti háromszögletű öblözetben feltételeznünk. Ha Szántód, Kiliti, Endrőd, Sárvár, Ádánd, Nagyberény községek megett, valamint a Balaton mentén Zamárditól Balatonszentgyörgyig bárhol is a t. sz. f. 200—250 m.-re hirtelen fölemelkedő somogyi halomvidékbe lépünk; a homokrétegekkel a domboldalokban jóval magasabban találkozunk, mint a Balaton partjain, ahol a homok alatt a Balaton vízszélén és fenekén nagy mélységig agyagos rétegek uralkodnak. Ennek a túlnyomóan agyagos altalajnak a Balaton vidékén megfigyelt általános elterjedését igazolják a víznyerés czéljából végzett nagyszámú fúrások, valamint az a körülmény is, hogy a Balatonnak azon a partmellékén, amely a pannoniai-pontusi rétegek régiójába esik, a balatonaligai pompás forrás és a balatonvilágosi ártézi kút kivételével 80 km. hosszan nincsen egyetlen iható forrás sem. Valósággal égető és egészségi szempontból veszedelmes vízhiány uralkodik a Balaton somogyi partján. A es. kir. szab. Déli Vasút őrházai mellett és állomásain fúrt kutakkal igyekezett vízhez jutni, ezek a fúrások mind a pannoniai-pontusi rétegekbe hatoltak bele, de kevés mennyiségű vizet szolgáltatnak, amely sehol a felszínre nem emelkedik. A balatonfőkajári vízszéltől Fonyódig 20 pontról vannak adataim a Balaton veszprém-somogyi partjának altalajáról. Azok a fúrások, amelyeket Vörösberény vizén a Fűzfői sarokban és Keszthelyen a fürdőház közelében végeztem és amelyeket legújabban Keszthelyen és a Hévíz melletti SzoRG-féle szanatóriumban víznyerésre nagyobb mélységre bocsátottak le, 25-re növelik az altalaj ismeretére szolgáló megfúrt helyek számát. A Balatonmelléki és a tő fenéki fúrásokról. Amikor felismertem, hogy a Balatontó medre pontusi korú rétegekben ül, figyelmet fordítottam a térszínalatti kőzetekre és valamennyi kútásás, fúrás adatait megszereztem. Az 1894—1896. években a tó vízfelületéről is fúrásokat intéztem a tó fenekére egy e czélra épült dereglyéről, 17 helyen igyekezvén az altalajt a vízfelület alatt is megismerni. A legtöbb tófenéki fúrás a Balatonnak holoczén- és pleisztoczénkorú, egymástól nehezen elválasztható lerakodásain haladt át: minélfogva ezeknek a fúrási eredményeknek ismertetését a jelenkori képződmények leírásába fogom beilleszteni. A pannoniai-pontusi rétegeket vagy legalább azok felszínét a tófenék alatt azonban a legtöbb helyen elértük, vagy legalább nagyon megközelítettük a következő helyeken: 1. (IX.) A vörösberényi Füzfő-öböl nyílásában. Az öböl nyílása felező vona-