Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)

X. Fejezet. A pannoniai-pontusi elmélet

IX. FEJEZET. A pannoniai-pontusi emelet. A Balaton kerületén a legfiatalabb harmadkori rétegek a legelterjedtebb lerakodások. Nemcsak a keleti, déli és a nyugati magas partok aljában, sőt közvetlenül a víz szélén vannak a pannoniai-pontusi rétegek feltárva, hanem a Balaton felvidék oldalán is Almáditól Keszthelyig. Ha nem is folytonosságban, de sűrűn egymásután következő foltokban, mintegy hozzátapadva a permi és a triász altalajhoz kisérik a veszprémi és zalai felső partot. Már előbb is szóltam arról, hogy a Balaton vízteknője mindenütt a pontusi rétegekbe mélyed; ahol a víz partján régibb kőzetek vannak, azokról idők'multán a Balaton medrének kialakulása után pusztulnak el a pontusi üledékek. A Balatonfelvidéket és a Bakonyt körülveszi és öblökben belsejébe is nyomul ez a fiatal harmadkori szedimentum. Általában vízszintesen, vagy alig mérhető hajlásban terülnek el ezek a nagy elterjedési! rétegek a túladunai hegyrögök körül. Egyszersmind összekapcsolják őket, közel 300 m. tengerszinfeletti magasságig emelkedő halomvidékkel. A pécsi hegységtől kezdve pontusi vagy pannóniai rétegekből álló dombvidék terjed a Balatonfelvidékig és a Bakonyt a Vértessel, a Gerecsével és ezt a Buda-Kovácsii hegységgel is ilyen környezet köti össze. A Bakonytól Pannonhalmáig nyúlnak északnyugati irányban ezekből a fiatal harmadkori rétegekből álló halmok; a Balatonfelvidék nyugati hegycsoportjától, vagyis a keszthelyi hegységtől pedig a Zala-völgy és a Gőcsej-vidék N—S irányú hátságai, egyfelől a Dráváig terjednek, másfelől a Zala forrásvidéke mentén a gráczi medencze dombvidékéhez kapcsolódnak. A Balatonvidék pontusi rétegeit nem lehet medenczebeli telepeknek tekinteni, hanem a régibb hegységekhez támaszkodó üledékeknek; amelyek még résztvettek, az elhaló, azonban teljesen talán még most sem megszűnt, tektonikus mozgásokban; azokban, amelyek nemcsak a régibb hegyrögök szerkezetét szabták ki, hanem a fiatal harmadkori halmok bámulatosan szabályos arczulatát is kiczirkalmazták. Agyag, homok, édesvízi mészkő, partszéli turzás-kavics és konglomerát, kiékelődő vékony lignit telepecskék, sötétbarna agyagok, kemény konkrécziós homokkő, lemezes homokkövek és kemény márgapadok vannak a pontusi vagy pannóniai rétegek nagy vastagságában képviselve. Mind Kéthely mind pedig Faluszemes közelében magasra emelkednek a pannoniai-pontusi rétegek. Azután meg Kéthelynél 250 m.-ig, Faluszemesről körülbelül