Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)

IX. Fejezet. A neogén szisztéma

260 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 250 a triaszra transzgredálnak és egy éles színlőt foglalnak el. Bizonyítja ezt Akaii mellett a nagy vasúti murvabánya mellett leásott kútakna, amelynek állítólng 14 m. mély fenekén miliolidás mészkőbe foglalt fehér megyehegyi-dolomittörmelék volt beágyazva. A dolomit finom lisztté mállott el és kipergeti, visszahagyva egy durva czellás, üreges mészkővázat, amelynek üregeit csinos kalczitbekérgezés kárpitozza (123. ábra). Balatonudvarinál is konglomerátos a sarmatiai mészkő érintkezése a triaszszal. Balatonudvari és Akaii között a sarmatiai-mészkő 1—3 m. vastag dolomitkonglomerátos padokkal nyugszik a 25—30° SSE hajlású megyehegyi-dolomit rétegeken. A sarmatiai-mészkő is ezt a dőlést követi. Ebből azt következtetem, hogy itt a sarmatiai mészkő a megyehegyi-dolomit feküvel együtt a plioczén időben rögösen töredezett össze. A balatonmelléki vasút a 780—781. hektométeres szelvényben tárta fel a sarmatiai konglomerátot. Az Akaiin és Vérkúton ásott kútaknákból egyébiránt olyan anyag is előkerült, amelyről kétséges, vájjon még a sarmatiai-mészkőhöz, vagy pedig már a lajtamészkőhöz számítandó-e. Tihany, Szigliget bazalttufái elég sok sarmatiai meszet hoztak magukkal a mélységből a felszínre. A balatonföldvári ártézi fúrás pedig 76'02 m. és 181' 17 m. mélységek között, 105" 15 m. vastagságúnak konstatálta a sarmatiai emeletet, amelyben agyag, agyagmárga és alárendelt homokkő mellett a közönséges durva mészkövet mutatta ki uralkodónak. A sarmatiai rétegekből gyűjtött kőzetmintákat és kövületeiket szintén dr. SCHRÉTER ZOLTÁN barátom volt szíves tüzetesen átvizsgálni és tanulmányainak eredményeit a következőkben leírni : A balatonmelléki sarmatiai emelet kövületlelőhelyei. Irta DR. SCHRÉTER ZOLTÁN. Devecser—Tapolcza között a 130—180 m. t. sz. feletti magasságokból. «1. Kőzetpéldány Devecser vidékéről a Kolon tári vízi malom és fűrész fölött, Devecser felé az út mellett (1904. VI. 20-, 40. sz.). Likacsos fehér mészkődarab. Kövületei: Modiola sp. cfr. marginata EICHW. kőbelek gyakoriak Trochtis sp. lenyomatrészlete; Rissoa és Hydrobia sp. lenyomatrészlet. Valószínűleg sarmatiai emeletbeli. 2. Kőzetpéldányok a tapolczai Kincsesgödörből és keleti környékéről (gy.: LÓCZY 24. és 28. sz.) foraminiferás fehér mészkőből 3. Kőzetpéldányok Tapolczától ÉK-re, a zsidó temetőtől K-re lévő szántóföldekről (gy.: SCHRÉTER Z. 1910. XII. 12., 36a—c. sz.). a) Kőzetpéldány: likacsos fehér mészkő. Kövületei: Cardium obsoletum EICHW. var. vindobonense PARTSCH kőbelei és lenyomatai, b) Kőzetpéldány: kissé kristályos foraminiferás mészkő, főleg miliolideákkal. c) Kőzetpéldány: fehér mészkő; kövületei: Hydrobia ventrosa Mom., Cardium obsolelnm EICHW,, var. vindobonense PARTSCH, Tapes gregaria PARTSCH, rossz megmaradási! kőbelei és lenyomatai. 4. Kőzetpéldány Tapolczáról É-ra, a kis kőfejtők területéről, a Halastó puszta fele (gy.: SCHRÉTER Z. 1910. XII. 13., 38. sz.). Félig kristályos, fehér mészkő. Kövü-