Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)

IX. Fejezet. A neogén szisztéma

240 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 250 alagút, amelylyel a Győr—Dombovári vasút a Sédpatak felől a Czuhapatak vízválasztóját áttűzi. Az alagútat kavicskonglomerát és szilárd aprókavicsos homokkőpadokba vágták. Ökölnyi egész gyermekfej nagyságú görgeteget hordtak ki a vezéristolyból; az alagút északi száda is kavicsban nyílott. A görgetegek öregebbje között gyakoriságuk sorrendjében a következőket jegyeztem fel: Amfiboltrachit, kvarcztrachit, gnájsz, csiliámpala, fekete agyagpala fekete kovapala (lidit) veres homokkő és konglomerát sötétszürke mészkő és nummulites-mészkő. A kisebb görgetekben lepény és lapos parittyakő is elég van, fehér kvarcz és kvaiczitpala is bőven van a murva között. Az andezit görgetegek nagyon mállottak és a kavicsot összekötő homok és murva erősen agyagos. Az eplényi kavicskonglomerát és laza homokkőrétegek keskeny kiöblösödését formálják a Zircz, Esztergár, Dudar, Csetény, Szápár, Veimpuszta és Olaszfalu között elterjedő nagy kavicsterületnek, melyen Szápárnál már csak körülbelül 280 m tengerszín feletti magasságban mutatkozik a laza homokkővel váltakozó kavics. Az eplényi hágón 400 m. magasságban azonban már nem vízszintes helyzetben, hanem 24° NE. dőlésben. Az olaszfalusi Eperkeshegy (491 m), Kis-Ámoshegy (514 m.) és az eplényi Káváshegy (537 m.) között is északnyugat délkeleti irányú vetődés vonul végig; ezen vetődés mentén helyezkedtek el az alagútbeli mediterrán rétegek. Világos bizonyítéka van itt annak, hogy az északnyugat délkeleti irányú leveles törések a mediterránrétegek lerakodása után történtek. A Papod és a Futóné-Köveshegy (575 m.) közötti magaslatok szintén ilyen irányban vannak tagolva és északnyugot délkeleti irányú hátságaik közti völgyületekbe belenyúlik a kavics. Azonban északkelet délnyugati irányú törések szerint is mélyebbre szakadtak le a zirczi plató mediterránkorú kavicskonglomeráttal takart részei. Bántapuszta felett, Várpalota és Öskü között ugyanis 180 — 200 m. szintben vannak a mediterrán rétegek. A bántai lajtamész (durvamészkő) osztrigás kemény padokkal szintesen fekszik a fődolomiton. Östren lamellosa, Pecten solarium, Vota actinica tömegesen van a kőzetbe forradva, ezek felett vannak a likacsos sok apró csigát és kagylót tartalmazó durvamész (lajtamészkő) padok nagy kőfejtőikkel, legfölül durva-meszes konglomerát települ, a felszínen kavicsot adva. Rátót és Hajmáskér között is sok kovásodott fatörzset tartalmazó durva kavics terül el 200—250 m. magassági szintben. Ha ennek mediterrán koráról még kétségünk volna, eloszlatják azt a Jutaspuszta melletti kemény konglomerátok, amelyek ugyancsak szintesen 210 m. t. sz. f. magasságban vannak; még meggyőzőbb a márkói kálvária legalsó állomása mellett és ettől a faluig terjedő lajtamészkő- és osztrigás telep, melyek 280 m.-nyi magasságban neritinás mészkővel érintkeznek. Mintha szelíd boltozatot képeznének, mert a tömérdek Ostrea lamellosa-t tartalmazó agyagos telepek a Markó előtti szántóföldön nyugatra lejteni látszanak, míg a kálvária melletti mészkőpadok keleti dőlésűek. Márkó és Bánd között 300 m. magasságban, abradált fő-dolomiton szintesen terülnek el dolomitkavicsból álló meszes konglomerát-telepek, melyekben koráll töredékeken kívül temérdek furókagylóktól és követvájó szivacsoktól megfúrt és átlyukasztott dolomitkavics van. Veszprém, Hajmáskér és Öskü között hepehupás, börczös, dolomit-plató terül el, ennek laposaiban kisebb-nagyobb foltokban kavics fekszik. Én ezeket az átlag 210 m. magasságban elterülő kavicsfoltokat, bárha nézetemet kövületekkel nem bizo-