Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
VIII. Fejezet. A kenozoos képződmények
A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 239 felső színtája tehát az említett analóg és egykorú képződményekkel együtt a bartonemeletbe tartozik. A Nummulina Tchichatcheffi C TA RCH . zónája igen jellegzetes kifejlődésben van meg a Macskalyuknál, Úrkúttól délre, továbbá a Köleskepe-árok területén, végre pedig a Csabrendeki-Csúcsoshegyen, Csabrendek és Sümeg közelében. Oligoczénkorú lerakodásokat a Balaton környékéről és a Balaton déli részéből még nem ismerünk.» ALTALÁNOS SZEMLÉLŐDÉSEK A MAGYARORSZÁGI PALEOGÉN-RÉTEGEK SZINTEZÉSE FELETT. A magyarországi paleogén lerakodások szintezése felett még mindig szétágaznak a felfogások. A vita ebben a tárgyban akkor kezdődött, amikor a mult század 70-es éveinek kezdetén HANTKEN, HOFMANN és BÖCKH a budapestvidéki eoczénrétegeket tüzetesen tanulmányozták. A budai nummulites-mészkő (orbitoides-mészkő) és bryozoás-mészkő vitás szintezése körül keletkezett tollharcz még most sem csendesedett le egészen. HOFMANN és BÖCKH a barton-emeletbe, tehát a felső-eoczénbe osztották ezeket a rétegeket, HANTKEN utóbb már a budai-márgával és a kisczelli-agyaggal is összefoglalva, az oligoczén tongrien emeletébe illesztette. Ebből az ellentétes felfogásból meglehetősen meddő vita 1 és a geologusoknak két pártra szakadása következett, amely a bonyodalmat nem tisztázta. Kiterjedt újabb irodalom keletkezett utóbb ezen théma felett. 2 HÉBERT és MUNIER-CHALMAS, akik 1876-ban látogatták meg a túladunai eoczén területeket, még jobban komplikál1 1873. HANTKEN MIKSA: A budai márga; A m. kir. Földt. Int. Évk. II. köt. (3. füz.) 188-191. (22—25.) old. 1875. HANTKEN M. : Új adatok a Déli-Bakony föld- és őslénytani ismeretéhez; M. kir. Földt. Int. Évkönyve. III. köt. (442. old. jegyzete). 1877. BÖCKH JÁNOS: Megjegyzések az előbbeni czikkre ; A m. k. Földt. Int. Évk. VI. k. 10—20. o. 1879. HANTKEN M. HÉBERT és MUNIER-CHALMAS közleményei a magyarországi ó-harmadkori képződményekről; Értekezések a természettud. köréből. IX. köt. 12. szám. 1879. HOFMANN K. : Megjegyzések a trachytanyagnak a hazai ó-harmadkori lerakodásokban való előfordulására nézve. I. Pótjegyzet; Földt. Közi. IX. köt. 485. old. 1880. HANTKEN M. : A budavidéki ó-harmadkori képződmények; Földt. Közi. X. köt. 49—52. o. 1880. HOFMANN K. : Buda vidékének némely ó-harmadkori képződéséről u. o. 245—292. old. 1884. HANTKEN M. : Új adatok a buda-kovácsii hegység és az esztergomi vidék föld- és őslénytani ismeretéhez ; Értekezések a természettudományok köréből. XIV. köt. 6. szám, 50—52. old. 2 1891. OPPENHEIM P.: Über die Brackwasserfauna des Eocän im nordwestl. Ungarn; Zeitschrift d. deutschen Geol. Gesellsch. Berlin, Bd. XLI1I, p. 801. 1896. OPPENHEIM P. : Das Alttertiär der Colli Berici in Venetien, die Stellung der Schichten von Priabona und die oligocäne Transgression im Alpinen Europa ; Zeitschr. d. d. Geol. Ges. XLVIII. köt. 1897. PAPP KÁROLY : A fornai eoczén medencze a Vértesben ; Földt. Közi. XXVII. k. 430—438. o. 1902. SCHAFARZIK F.: Budapest és Szent-Endre vidéke; Magyarázatok a m. sz. korona országainak részletes földtani térképéhez (14. XX. 1 : 75000 lap) 21—43. old. 1906. STAFF I.: Adatok a Gerecsehegység stratigraphiai és tektonikai ismeretéhez ; A magy. kir. Földt. Int. Évkönyve. XV. köt. 3. füz. 182. old. 1908. TAEGER H. : A Vérteshegység földtani viszonyai; A m. kir. Földt. Int. Évk. XVII, köt. 1, füzet, 182. old.
