Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
VIII. Fejezet. A kenozoos képződmények
A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 217 AZ EOCZÉN SZISZTÉMA. Ismét BÖCKH JÁNOS klasszikus munkájában találjuk meg ezekről az alapvető ismertetéseket, amelyekhez az eéczénkorú rétegekre vonatkozólag HANTKEN MIKSA, a magyarországi eoczén-lerakodások legjobb ismerője szolgáltatott nagyon becses adalékokat. 1 BÖCKH J. a Déli-Bakony eoczén rétegeiben két szintet különböztetett meg: 1. a nummulites-mészkövet, melyet a párisi durva-mészkővel, a Lutetien-nel és 2. az orbitoida-dús mészmárgát, melyet a priahonai Bartonien-nel egyeztetett meg. HANTKEN M., aki tudvalevőleg a túladunai paleogén lerakodásokat nem annyira a fauna összessége szerint szintezte és nem a puhatestű alakokra, hanem inkább a protozoákra fektette a súlyt, Ajka vidékén is az Úrkút, Csingervölgy és Csékút közötti vastag, csaknem vízszintesen fekvő, nagy nummulites mészkőtakarókat az uralkodó nummulites-alakok jellege szerint alulról fölfelé a következőkép osztályozta : 1. A félig reczés nummulitok (N. subreticulatae Ü'ARCH.) ; 2. a pontozott és kiterjeded nummulitok (A 7, punctatae d'ARCH. et N. explanatae d'ARCH.) és 3. a sima nummulitok [Num. laeves aut. sublaeves d'ARCH.) rétegcsoportjaira. Ezek a csoportok a lutetiai és a bartoni emeletet képviselik. Az első csoportot a Num. laevigatas zónája, a másodikat az Assilina spira, a harmadikat a Num. Tcliihatclieffi zónája alkotja. A két utóbbi csoport együtt a fő-nummulitesmészkőnek tagokra el nem választható komplexusa. 1. Az első rétegcsoportot az Újhuta melletti régi szénkutató akna tárta fel, amely a völgy jobbján, a külső lázi út mellett állott; valamint az aknák és a Gyulatárna is átmentek rajta, amelyeket a kréta-széntermelésre hajtottak. Azonkívül Újhuta mészkőfejtőiben, a délről benyúló Ördögárok bal sarkán is, mutatkoznak a krétamészkő felett miliolideákkal és daktyloporával telt márgás rétegek. Újhuta házcsoportjának alszegén az Ördögárok betorkollásáig az 1909 és 1910. években kutakat ástak. Ezek mindegyike temérdek fossziliával tárta fel az úrkúti márgát. HANTKEN M. szerint háromféle kőzetet lehet az alsó rétegcsoportban megkülönböztetni az úrkúti aknából kihányt anyagban : 1 BÖCKH JÁNOS: Déli-Bakony. II. r.; A m. k. Földt Intézet Évk. III. köt. 1. füz. 51 — 108. old. Budapest, 1874. HANTKEN MIKSA : Uj adalék a Déli-Bakony föld- és őslénytani ismeretéhez ; M k. Földt. Intézet Évk. III. köt. 4. füz. Budapest, 1875. HANTKEN M. : A nummulitek rétegzeti jelentősége a délnyugati középmagyarországi hegység ó-harmadkori képződményeiben; Értekez. a természettud. köréből. V. köt. 6. szám. 1875. Böc KH J. : Megjegyzések az előbbi értekezésre; A m. k. Földt. Int. Évkönyve. VI. köt. 1. füz. Budapest, 1877. HANTKEN M. : Am. sz. Korona országainak kőszéntelepei és kőszénbányászata. Budapest 1878. 172—177. és 197-222. old. HÉBERT et MUNIER-CHALMAS : Recherches s. 1. terrains tertiaires de la Hongrie et du Vicentin ; Revue scientifique de la France et de letranger Nr. 13. Paris, 1877. — Recherches s. 1. terrains tertiaires de l'Europe méridional. Comptes rendus de l'Acad., T. LXXXV. et LXXXXI. Paris, 1877, 1878. HANTKEN M. : Hébert és Munier-Chalmas közleményei . . . ; Értekezések a természettud. köréből. Kiadja a M. Tud. Akadémia. IX. köt. 12 szám. 1879.
