Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
V. Fejezet. A felső triász
150 /I I lala, ton környékének geologiai képződményei. rét felé, amelyről nagy kanyarodással Nemespécsely és Kispécsely puszta felé az Örvényesi völgyben folyik le a Vászolyi víz a Balaton felé. BÖCKH JÁNOS szakadéki és alsóbüki malma van ebben a völgyben. Északról a vármegye határához közelálló Hideghegy (397 rn.) a Derék- vagy Zádorhegy fennsíkja a Pusztavárig, 350 m.-nél magasabb kerettel szegélyezi a bájos fekvésű, messzire szembetűnő, fehér pinczéiről felismerhető pécselyi szőlőhegyet. A Simahegy (340 m.), a Hosszúhegy (360 m.), az Újhegy (304 m), a Rókahegy (398 m.), a Nagygella (419 m.) és a Hegyesmái (412 m.) vannak északkeleti folytatásában. Ezek a nagyvázsonyi fensíkot szegélyezik, azonban a Pusztavártól keletre fekvő patakok völgyei átszelik a fensík peremét, mert a patakok fejei már a nagyvázsonyi fennsíkon Tótvázsony és Hidegkút községek közelében vannak. A balatonszőllősi patak a Nagygella és Hegyesmái közötti szorulatból kilépve, a falu körüli 174—200 m. között fekvő magasságokkal jelezhető medenczébe érkezik ; hidegkúti pedig az Evetes völgygyei torkollik be a Körtvélyes rétre, hogy az előbbi vízzel Balatonszőllős alatt egyesülve a Megyhegy és a Bocsár közötti szorosban elhagyják a balatonszőllős —pécselyi medenczét A balatonfüredi Nagymezőre tekintő erdős Tormán- vagy Tormahegy (387 m.) a medencze északi peremének keleti végén emelkedik. A medenczének NE—SW. irányú hosszát Balatonszőllős és Pécsely községében keresztül 6 km.-el, NW - SE. irányú szélességét pedig 3 km.-el mérhetjük. A medencze síkságai 170—180 m. átlagos magasságban terülnek el; a síkságok között 200 és 280 m. magasságokkal tetőzött mészkődombok és tarajok emelkednek. Ez a medencze a nosztori, arácsi és balatonfüredi völgytágulatok nagyobb kiadása. Egész területét a felső-márgacsoport rétegei alkotják. Azonban itt már nincsenek azok izoklinális fekvésben, hanem szelid boltozatokba vannak gyűrve. A medenczében emelkedő halmok a márgacsoport alsó és felső szintjét elválasztó nosztorivölgyi és koloskai Trachyceras austriacum tartalmú mészkövekből állanak, melyek a balatonszőllősi Bagihegytől a Csergőhegyen, Megyhegyen, a Kispécsely-pusztai börczökön keresztül a Kőhegyig patkóalakú, délkeletnek domborodó antiklinálist alkotnak. Egy második boltozat Balatonszőllőstől nyugatra az Újhegy mellől indul ki és a Nagypécsely melletti magaslatokat, ezek között a Gabonahegyet útba ejtve szintén a Kőhegybe olvad bele (Lásd a XI. tábla szelvényeit). Ez a két patkóalakú magassági vonulat között lösztalajú szántóföldek vannak, azonban a mélyebb, márgákadta altalajt nemcsak a sűrűn fakadó forrásoknak, hanem a márgáknak számos helyen látható kibukkanásai is bizonyítják. Nem elég tüzetesen jártuk be kövületek gyűjtése czéljából, a balatonszőllős — pécselyi medenczét, ezért szegényes kövület-névsorunk van innét. Biztosra veszem azonban, hogy szorgalmas utánjárással itt is szép gyűjtésekre lehetne szert tenni. A felső-márgacsoport alsó mészkőpadjai márgaközökkel váltakoznak és Daonella reticidata-v&\, Estheria-val, Posidonia-va\ jellemezve balatonfüredi Győrhegyen, a Szákahegyen és a Bocsáron, közvetlenül a vörös tűzköves tridentinus-mészkő padokon nyugszanak; a Megyhegyen, az Ágasmagason meg az Örvényes és Újpuszta közötti völgyben is feltalálhatók. A jellegzetes füredi-mészkő itt hiányzik. 1 BÖCKH J. a felső-márgacsoportot a pécselyi medenczében, valamint Barnag és Vászoly körül is pontosan kinyomozta és néhány színtjelző kövülettel is megjelölte. 1 Lásd fent a 120. oldalon.
