Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)

V. Fejezet. A felső triász

116 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 140 Avicilia aspera PICHL. Ostrea montis-c

április KLIPST. Pentacrinus amoenus LAUBE Cidaris-tüskéket, kagylótöredékeket, korálokat.

1 A felső márgák sárgásszürke, drapszínű külseje az oxidáló elmálásnak eredménye. Eredeti állapotban a márga színe sötét violába játszó, kékesszürke. Friss feltárások nagyobb darabjainak belseje bizonyítja ezt. Az arács—balatonfüredi erdőben, közel a fődolomit határához talált kovás márgadarabok átmetszete a 79. ábrán élénken illusztrálja a konczentrikus elmállást. A sándorhegyi szelvényt BÖCKH JÁNOS is ismertette,

2 azonban Posidonia wengensis WissM.-on, növénylenyomatokon, kis Megalodns-okon és Cidaris-tüskéken kívül egyebet nem sorolt fel belőle. Az arácsi völgy nyugati lejtőjében lévő kőfejtők mészkövét,-amely a márgák alsó részébe ékelődve kétségkívül a Nosztori-völgyben kibukkanó Trachyceras austriacum MOJS. és Koninckina Leonhardi WISSM. stb. jellemző karniai fajokat tartalmazó mészkővel azonos, — füredi-mészkőnek tekintette. A Koloskavölgy—sándorhegyi feltárás rétegvastagságát 1100 méternyi szélességéből, 30°-os dőléséből legalább is 550 méterre becsülöm. Ebből az alsó márgás szintre, amely 79. ábra. A felső márga meszes, kovás, belül violába játszó, a Daonella cf. reticulata MOJS., kékesszürke, kívülről sárgásszürkén, konczentrikusan mállott D. latecostata Kb, Trachyceras darabja Csopakról. Az eredeti nagyság felében. Aon KLIPST., LobiteS delphinocephalus és Estheria Lóczyi FRECH-et tartalmazó mészkövekkel kezdődik és az estheriá-s Carnites fioridus WuLF-t és Anoplopliora Pappi FRECH-et tartalmazó márgákkal végződik, — körülbelül 100 m. esik. A Trachyceras austriacum MOJS. zónabeli koninckinas mészkövet legföljebb 15 m. vastagnak becsülöm; a Sirenites snbbetulinus FRECH és Pecten filosus HAUER fajokkal jellemzett nnculás márgák a Lima austriaca BiTTN.-es padokig a márgák nagy zöme 235 m. vastagságú. A fensíkon levő sándorhegyi mészkőre pedig legalább 100 m. esik. Az arácsi völgyben feltárt alsó és középső triász periodusbeli szinteket, ú. m.: a werfeni rétegeket 675 m.-re, a kagylós-meszet 130 m.-re, a wengeni rétegeket 20 m.-re, a sct-cassiani és raibli rétegeket 550 m.-re; az egészet összesen 1375— 1400 méterre becsülöm. Ezt a tekintélyes vastagságot fossziliákkal jól jellemzett szintekre lehetett szétválasztani. 1 Id. h. 108—110. (78—80.) oldal. s Id. h. 105—106. (75—76.) old.