Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
IV. Fejezet. A közép-triász
A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 104 jut; a kagylós-mész sárgásszürke drapszínű breccsás márgás rétegeire pedig, amelyekből Ceratites Barrandei Mojs.-ot és Ptychites sp.-t szedtem, pedig csak 27 lépés (20 m.) esik. A rétegvastagság tehát, 15—20°-os hajlásszöget figyelembe véve, legföljebb 13—14 méternyi, melyből a kagylós-mészre 7 m. esik. Az Almádi és Veszprém közti országúton sem vastagabb a kagylós-mész és a tridentinus zóna együtt 28 méternél. A márgás breccsás mészkő alatti dolomit azonban, szürkéssárga, márgás és kövületnyomokat tartalmaz. Ebből a dolomitból származik nézetem szerint BÖCKH JÁNOS Balatonites balatonicus lelete. Azt hiszem, hogy itt a megyehegyi-dolomit képviseli a decurtata-zónát, sőt még a trinodosus-zóna mélyebb részét is. A kagylós-mész legalsó szintjének átmenetét a megyehegyi-dolomitba több helyen tapasztaltuk. LACZKÓ DEZSŐ a veszprémi fennsíkon, én pedig a Balatonmentén. Figyelmet érdemel a csopaki Kopaszhegy nyerge, a merre gyalogösvény vezet át a nosztori völgybe; itt a nagyon redukált trinodosus-rétegek közvetetlen feküjében a dolomitban kövületnyomokra akadtam; a Rhynchonella trinodosi és a Spirigera trigonella maradványaira. A megyehegyi-dolomit Felsőörsön is márgás részekkel váltakozik. Ekként tehát nincs szigorúan éles sztratigrafiai határ a megyehegyi-dolomit és a kagylós-mész között, hanem a dolomit néhol fölér a decurtata zónába, sőt a trinodosus zónába is és ilyenkor persze az alsó szint hiányzani látszik ; viszont másutt a kagylósmész márgás kőzetféleségei lemennek a dolomit közé. A kagylós-mész és az ú. n. buchensteini- és a wengeni-rétegek egymáshozi viszonyát a Balatonfelvidéken közös brachiopodák és czefalopodák alapján BITTNER S., 1 illetőleg FRECH ER . 2 fejtették ki. Tanulmányaikból kiviláglik, hogy a Protrach. Reitzi zónája a kagylós-mész trinodosus- és decurtata zónáihoz paleontológiái tekintetben közelebb áll, mint az Proarc. subtridentinus zónához. Figyelembe kell venni azonban azt is, hogy a tufás márgák Aszófőn és Örvényesen már a kagylós-mészben mutatkoznak és hogy itt a wengeni rétegekig következő nagyon vékony rétegköz faunisztikailag is átmenetet ad a kagylós-mészből a wengeni-rétegekbe. Egy másik helyen: a szentkirályszabadjai Cserhalmi pusztán viszont a buchensteini diabáz-tufás márga a tűzkőves tridentinus-mészkővel váltakozik. Ezen esetek tekintetbe vétele mellett a Protr. Reitzi zónáját a Balatonfelvidéken csakugyan az anisusi és ladini emeletek összekötő kapcsául lehet tekintenünk, amelynek azonban mégis nagyobb rokonsága van a kagylós-mészszel, mint az Proarc. subtridentinus rétegekkel. Ezt a bizonyságot BÖCKH J. is jelezte, a mennyiben a «Déli-Bakony» 144. oldalán levő táblázatos sztratigrafiai átnézetben a felső-triász szintezését a tridentinus-rétegekkel kezdte és a Tr. Reitzi szintjét kérdőjellel a felső kagylós-mész és anhidritcsoport képviselőjének ítélte. Egyébként FRECH 3 a buchensteini-rétegeket faunisztikus tekintetben is sokkal közelébb állóknak mondja a kagylós-mészhez, mint a wengeni szinthez. 1 Bakonyi triászbrachiopodák 58 oldal.; Paleont. Függelék. 2 Új cephalopodák 51—58. old.; U. o. 3 Új cephalopodák. 52 old. ; U. o.
