Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
IV. Fejezet. A közép-triász
100 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 100 mely a Becseri-pusztától keletre NNW— SSE. irányban a Leshegy felé elnyúlik, amelyen egy forráskút és a Nyelőke nevű ravaszlyuk van, szintesen fekszik ugyanolyan fehér, ritkásan magnctitszemes mészkő, akárcsak Kádártán, Hajmáskéren és Öskün. Miként amott, a Becseri-puszta körül is a normális drapszínű, márgás mészkő, majd sárgabarna, kilúgozott piatra-verdével váltakozó és Arcestes subtridentinust tartalmazó mészkő padjai következnek reá. A Nyelőke felett 200 lépés távolságban fekvő forrástól keletre a gyroporellás dolomiton csekély északi dőlésben fekvő fehér mészkő teli van Daonella subtenuis KITTL, Posidonia cf. wengensis WISSM., mut. altior FRECH és nucula- vagy ctenodontakagy lókkal. A dörgicsei Öreg-erdő keleti és déli oldalán, valamint a hegység előtti Gernye szőlőhegyen is nagyon elterjedt ez a fehér mészkő. A kagylós-mésznek ez a fáciesze tehát elég nagy elterjedésül, azonban csak Alsódörgicse, Tagyon és Szentantalfa környékén van nagy vastagsága (VI. tábla A, B szelvénye); a Hangyás-erdőn a rétegek 15° NW. hajlásából és vízszintes elterjedéséből 180 m. vastagságot -számítottam ki. Nyugatfelé hirtelen véget ér ez a fehér mészkő; a Zánka és Monoszló közti völgyben, a Hegyestű bazaltkúpja alatt már nyomát sem találhatni, sőt már a Hangyáserdő fensíkjának nyugati aljában is a normális kagylós-meszet láttam. Északkeletfelé azonban a fehér mészkő a kagylós-mész és a buchensteini-rétegek szintjei között, nagyon megvékonyodva bár, de messzire terjed. Meglepő jelenség, hogy a fehér mészkő a megyehegyi-dolomittal együtt vastagodik meg. Akaii, Alsódörgicse, Tagyon és Zánka között van a kagylósmész dolomitnak a szintes fekvéstől eredő legnagyobb kiterjedése; de egyszersmind vastagabb is. Ezzel kapcsolatos az, hogy ugyanitt, az alsódörgicsei erdőben a Herenderdőn és a Hangyáserdőn a megyehegyi-dolomitból fokozatosan fejlődik ki a fehér mészkő. Nyugat és északnyugat felé a megyehegyi-dolomit hirtelen megvékonyodik és Szentbékáiián, Gyulakeszin, Balatonhenyén, Mencshelyen, Balatonfüred vidékén és Csopakon hasonló vastagságúnak mértem, mint Dörgicse körül. A fehér mészkő szegényes fosszilis maradványaival nagyon különnemű faunára utal. A kövületek ugyanazon faja majd tömegesen lumasellát alkot benne, majd pedig csak gyroporellás; legtöbbnyire azonban felismerhető kövületekben meddő. Fossziliái a kagylós-mész és a wengeni-rétegek alakjai; sőt sct.-cassiani formák sem hiányzanak közülök. Az utóbbiak azzal a mikrofaunával egyezők, amelyet FRECH a veszprémi Alsóerdő kagylós-meszéből ismertetett. Az Északi-mészalpok reiflingi-mészkővével lehetne még leginkább ezt a fehér fáczieszt összehasonlítani, minthogy az is a kagylós-mésztől a sct.-cassiani szintig terjedő rétegek fossziliáit tartalmazza. A Déli-mészalpokban az esinoi és a marmolatai mészben talán még jobban kereshetnénk fáczieszhasonlóságokat a dörgicsei mészkőhöz. A gyroporellák, Arcestes cf. esinensis, Hungarites cf. Sagorensis az Opis (Coelopis) praeladina FRECH és a Megalodus sp. aff. rimosus, valamint a brachiopodák is inkább az utóbbiakra, mintsem a reiflingi mészre emlékeztetnek. A Balatonfelvidéken ez a fácziesz nem uralkodó, hanem mintegy közbeékelődik a kagylósmész és a buchensteini rétegek vékony normális telepei közé. Akaii, Alsó-Dörgicse és Tagyon között a megyehegyi dolomit és a dörgicsei fehér mészkőfáczies szintesen hullámos telepedésű, Balatonudvari, Akaii és Dörgicse között lapos antiklinálisban telepedik.
