Szemán Attila: Bányászattörténeti tanulmányok (Rudabánya, 2009)

Szomolnoki bányapénzeink

Ez utóbbi két sorhoz a margóra kiírt megjegyzés: Das quantum zeigt das müntzamt.

37 A szöveg magyar fordítása: „Amikor is egy fejedelem egy kis réz váltópénzt veret az országában, azt hozzáveheti a kincséhez, olyan mértékben, amilyen értékben ez a pénzforgása közben ér. És ha egy ilyen rézpénz nem ér többet, mint ami a réz belső értékéből következik, úgyis az ország kincséhez lehet számítani; de más réz értéke nem ekkora. Mivel ez nem réz többé, mint kereskedelmi cikk, hanem pénz amin a kereskedők áruikat vásárolják és eladják: Ha veszek egy darab rezet és kimegyek vele a piacra, úgy ezért a paraszt nem akar tyúkot adni; de ha ez a rézpénzem van, úgy mindent vehetek érte, amint az Svédországban, Hollandiában, Angliában és más helyeken látható. És ha nincs ez a rézpénzem, akkor ezüstpénzt kell kiadnom; tehát a rézpénz azonos jogot nyer az ezüsttel és aranynyal. " A margón: „És egy fejedelem ennek a mennyiségét a pénzhivatalból tudja. " Úgy gondolom, hogy az S betűs rézpénz volt az első gyakorlati reflexió az elméleti írásra, a formátumukban hozzá nagyon hasonló rézpolturák - melyek 8 évvel később jelentek meg - pedig már a tényleges megvalósítást jelentik. Hiszen ezekben az első tényleges - bár az országgyűlés által nem tárgyalt - hazai rézváltópénzeket ismerhetjük fel. Más kérdés, hogy kibocsátásuk közben a mennyiségi korlátozásokat - amire Schroder felhívta a figyelmet nem tartották be, s ily módon ezek a rézpénzek megbuktak. A Selmecbányái rézpolturák S - o ellenjegyes változatait (26/a, b kép), pontosabban az ellenjegyzést Trencan ugyancsak Szomolnokhoz kötötte.

38 Ez azonban nem kellőképpen megalapozott feltételezés. Az ellenjegyet nem tudjuk feloldani, de az S jelenthet Selmecbányát is, s ez kézenfekvőbb a Szomolnoknál egy selmeci 37 Schroder, W. Leipzig, 1713. 112-113. p. Az eredeti kiadás szöveghű újabb kiadása. 38 Trencan, L. 1984. 18. p. - U. ő. 1988. 10. p.