Szemán Attila: Bányászattörténeti tanulmányok (Rudabánya, 2009)

Szomolnoki bányapénzeink

1698-as nyugodtan egy másik változatú 1688-asnak minősíthető (19/a, b kép). Ez utóbbi példány hiánya logikus, hiszen - mint arról fentebb szó esett - az 1698-as évszámú bányapénzek már nem a bányaüzemnél, hanem a kassai verdében készültek. Az 1698-as veretek lényeges elemei megtalálhatók ezen a sorozaton is: az előlapon a nyílt koszorúba helyezett nagy L, bár a korona hiányzik felőle, és mellette az I. Lipót magyar király nevére utaló római l-es. A felsoroltak az alsó-magyarországi bányapénzek jellegzetességei, de ekkor még a szomolnokiakon is szerepelnek. De ezek nem lényeges különbségek. Az L szára mellett azonban esetenként még a két pontot is megtaláljuk. A hátlapon a szerszámnyelek alsó szögletében látható a nagy S betűt, az évszámok pedig oldalt két részre osztva helyezkednek el. Jól tükrözi a bányapénzek megjelenése a szomolnoki bányauradalom birtokváltozásait is. A Joanelli-féle bányabérlet lejárta után, 1681-ben a kincstár a szomolnoki uradalom egyik felét saját kezelésébe vette. Tehette ezt, hiszen Csáky Ferenctől - Thökölyhez fűződő kapcsolatai miatt - konfiskálással már 1671-ben megszerezte birtokrészét. Eddig is éppen csak azért várt a kincstár, mert a befolyásos Joanellik bérleti jogához nem akartak hozzányúlni. 1684-ben azonban már Csáky István részét is bérli évi 4000 forintért, 1687-ben pedig a teljes uradalmat, a kincstár tulajdonában levőt és a bérletet egyaránt közös udvari adminisztráció alá vették. 1689-től aztán már az egész szomolnoki rézbányászatot sikerült megszereznie a kamarának. Breuer udavari tanácsos vezetésével egy királyi bizottság elcserélte Csáky Istvánnak a Csákyak kezén levő részeit (Szomolnok, Stósz és Svedlér) a Csáky Ferenctől konfiskált egyéb birtokrészekre. Ethesius Mátyás királyi bányafőnök több új bányát is nyittatott, s 1698-tól új bánya-főhivatallá szervezik az addig bányakormányzók által igazgatott szomolnoki rézbányászat irányítását. 1698-ban eltörölték Szomolnokon a bányaadót, és életbe léptették a kincstári rézbeváltást, amikor a réz árát 30 forintról 36 forintra emelték a termelés fokozása végett. így a még létező magánbányák termeivényét is a kincstár szerezte meg. Ugyan-