Szemán Attila: Bányászattörténeti tanulmányok (Rudabánya, 2009)

Szomolnoki bányapénzeink

lajdonította őket.

6 Vélekedését később Eduard Fiala is átvette,

7 számolópénzeknek tartva azokat - amint az a címeres érmék esetében a régi szakirodalomban szokásos volt. Ezen az alapon lettek beleltározva a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe is, s ezért volt nehéz rájuk találni. Ma már tudjuk, hogy a korai bányapénzekre éppenséggel szintén a címerábrázolás jellemző. A Magyar Nemzeti Múzeum példánya a levéltári anyagban fennmaradt darabbal egybevetve a Gindlénél pontosabb leírást tesz lehetővé. Előlap: Gyöngykörben vágott reneszánsz címeipajzs. Felső mezejében jobb felé fordult, egyfarkú, kioltott nyelvű, növekvő oroszlán. Az alsó mezőben három száras, leveles rózsa, melyek szárai alul egy helyről indulnak ki. A pajzs fölött baloldalt H, jobboldalt F betű. A pajzs két oldalán a kikanyarítás által biztosított térben az évszám: 15 - 48. Hátlap: Gyöngykörben hatsoros felirat: DER GOT / TRAVT * DER / WOL x BAVT / GOTD x HADT / MICH NIE / VERLÄSE. (Aki Istenben bízik, az jól épít, Isten engem még soha nem hagyott el.) Az utolsó N betű minden változaton hiányzik. Több verőtő-változatban létezik. Réz, átm.: 15-17 mm, tömeg: 1.3 g. Bár a kérvényben csak a kispénzt mellékelték, de a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében a nagypénz is létezik (2/a, b kép). Szintén több változatban ismert. (A pajzs oldala mellett jobboldalt egy sorban négy, baloldalt öt apró vonalka.) Réz, átm.: 24 mm, tömeg: 1.29 g. A leírás és a képek alapján nyilvánvaló, hogy az ismertetett irat melléklete az utóbbi nagyobb bányapénz kispénze. A nagyobb bizonyára garas, a kisebb dénár értéket képviselt. A második melléklet-bányapénzen az 1570-es évszám látható (3/a, b kép). Ezt is Fischer nevére írták régebben. Neumann, Joseph: Beschereibung der bekannten Kupfer-Münzen. Prag, 1858-1872. 28530. sz. Fiala, E.: Beschreibung der Sammlung Böhmischer Münzen und Medaillen des Max Donebauer. Prag, 1890. 3338. sz.