Szemán Attila: Bányászattörténeti tanulmányok (Rudabánya, 2009)

A bányászkapáról

hogy az 1483-as pecséten (26. ábra) is szőlőfürtöket láthatunk. Szóba jöhetne még a szőlőlevél is, de ez inkább az újkori községi heraldikában jellemző. A kapás munkás mögött ugyan nem a mélyművelésű táró fala látható, de földművelésre alkalmas területet sem találunk itt. Ez egy olaszos eredetű felszíni tájképábrázolás, mely kifejezetten színletszerü és abszolút terméketlen. Hasábos formájúra repedezett sziklatömböket mutat be, melynek párhuzamai megtalálhatók az Anjou-korszak egyéb ábrázolásain is: így például a Kolozsvári-testvérek prágai Szent György-szobrának talapzatán, a szintén Anjoukori Kálti Márk-féle Bécsi Képes Krónika miniatúráin és iniciáléin, valamint az Magyar Anjou Legendárium miniatúráin is. Megállapítható, hogy ez volt az általános, sőt talán kizárólagos tájképábrázolás a fenti müvekben, művelt földek, netán szőlő bemutatása viszont nem fordul elő bennük. Tulajdonképpen kétféle típusú növény tűnik fel: lombos fa, ahol felismerhető, ott tölgy-, illetve cserfa, valamint a sziklák hasadékaiból kinövő apró hatszirmú fehér vagy háromszirmú piros virágok és a szálanként festett rövid fű. Nos, a nagybányai pecsétnyomón is hatszirmúak az apró virágok, és ugyanúgy helyezkednek el a sziklahasadékokban. Czakó Elemér szerint e virágfejeket apró ponccal ütötték be az öntött pecsétnyomón, nyilvánvalóan azért olyan egyöntetűek. A gótikus korszaknak megfelelően a kapás bányász hegyes cipői is hasonlítanak a Képes Krónikában és a Szent György-szobron láthatókhoz. A lépcsőzetesen kialakított sziklák felső szögletéből még két másik növény hajt ki, a Szent György-szobor talapzatán pedig több levélből összeállított tölgygallyak szerepelnek rányomott levéldíszként. Ezek nagyon hasonlítanak a pecsétnyomó két oldalán elhelyezett, négy-négy levélből és egy-egy rügyből álló növénykékhez, amelyeknek csipkézett levelei valóban leginkább a tölgyvagy cserfalevelekre emlékeztetnek. Schönherr és Czakó is cserleveleknek nevezi őket. Még elhelyezkedésük is a tölgyfára utal, gondoljunk csak az úgynevezett „erdészcsillagra", mely a friss tölgyhajtást ábrázolja felső nézetből. A tölgy annyira jellegzetes magyar fafajtának számított, hogy éppen ezért választotta a magyar erdészet e hajtást jelképéül a 19. század végén. A pecsétnyo-