Csiffáry Gergely: Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850-1979) (Rudabánya, 2009)

Az üzem élete 1945 után

mclést.

191 Ugyanekkor korszerű laboratóriumot építettek. A még 1931ben létesült víztározó az 1950-es évek elejére eliszaposodott; ezért a tó szintjét megemelték, a felületét megnövelték.

192 Érdemes a környezeti ártalmakról is szót ejteni. Az ércelökészítő napi vízszükséglete 500 m

3 volt, s ezt a bánya területén átfolyó Bikk és Tama patakok vize szolgáltatta.

193 Az üzem elfolyó meddőjét - napi 90 tonnát - azonban a Tárnába engedték.

194 32. kép. Dr. Gagyi-Pálffy András arcképe. Az erőltetett iparosítás éveiben sem ügyeltek a környezetszennyezés elkerülésére. 1957 nyarán már arról cikkeztek a megyei és az országos lapok, hogy a Recski Ércbánya éveken át a Tárnába engedte az ércdúsítóból kikerült iszapot, amelytől a víz elszürkült, alkalmatlanná vált az öntözésre, kipusztultak a halak, és Recsktől Verpelétig 15 km hosszúságban használhatatlanná vált a patak.

195 Az iszapban levő nagymennyiségű vegyszer a Tárna élővilágát teljesen elpusztította. Ezért a további vízszennyezés elkerülése végett később lúgosító berendezéssel kezelték az üzemet elhagyó szennyvizet. A bányató vízvédelme érdekében csak 1973-ban történt az első előrelépés. Ezév áprilisától 1,5 mázsa tükörpontyot, 30 kg folyami harcsát, és 25 kg keHeves Megyei Népújság, 1953. július 23. KUN Béla 1996. 560. LADÁNYI Miksa 1936. 255. BÉKÁSSY Jenő 1931.295. Új Úton, 1957. június 9. Hankóczi Sándor: Recski panaszcsokor helyi cifraságokkal.