Csiffáry Gergely: Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850-1979) (Rudabánya, 2009)

A Recski Magyar Királyi Ércbánya (1926-1944)

déli oldalán a Lahóca lekopott, délnyugaton, a tó alagútszerű befolyó részénél kb. 1 méter magas hordaléknyelv keletkezett. A meder mai formáját 1931-ben kapta, amikor a bányaüzem termeléséhez már nem volt elég a természetes vízkészlet. A bányászok átvágták a DNy-i zárófalat, utat nyitva a Bodony felett eredő Baláta-, ill. a Bikkpa-tak egyik ágának. Az alagút 500 méter hosszú, bányavágatszerű folyosó. A kedvező esési viszonyok miatt elég egyetlen zsilip is az állandó vízszint meglétéhez. A tó hossza 1,0 km, szélessége 60 m, mélysége változó, így a zsiliprendszernél 6-7 m, középen 2,5-3,5 m, a hordalékkúpon elsekélyesedik.

135 A bányatelepen 1939-ig mindössze öt lakóépület volt hét lakással, mert akkor még csak a közvetlen irányítók éltek itt: az igazgató, a főmérnök, továbbá két kétlakásos épületben a tisztviselők (bányamester). A műút melletti bejáratnál állt még az ún. kocsislakás. 136 Az előbb ismertetett beruházások mind házi kivitelezésben készültek el, tehát nem külső cégek, hanem a recski ércművek dolgozóival. Ennek figyelembe vételével a Magyar Államkincstár összesen 700.000 pengő költséget fordított Recsk kiépítésére. Az új ércelőkészítő-művet 1931. április közepén helyezték Kruppék üzembe, a berendezések műszaki átadására 1931. május 15-én került sor. BÓDI G. Mária 1976. 55-56. S. gy. Répás István bányász (Recsk) szíves közlése, 1979. május 8.