Csiffáry Gergely: Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850-1979) (Rudabánya, 2009)
A Schmidt testvérek vállalata (1922-1926)
fivérek jogásza volt. Ezen kívül a vevők vállalták, hogy özv. Weisz Lajosné leánya számára egy hálószoba-bútort vásárolnak, továbbá kötelezték magukat, hogy özv. Weisznénak élete végéig havonta egy métermázsa búza értékét kifizetik, a hó elején jegyzett mindenkori tőzsdei középár szerint. 109 Az igen magas vételár kifizetését a vevők több ok miatt is kénytelenek voltak vállalni. Első helyen természetesen a korona válsága volt, az elhúzódó pénzválság miatt az eladók mind jobban felfelé srófolták az eladási összeget. Tehették, ugyanis a pénz romlása az ő pozícióikat javította. A lassan realizálódó vásárlás a vevőknek azért is egyre sürgetőbbé vált, mert félő volt, hogy a Földművelésügyi Minisztérium, valamint az Országos Földbirtokrendező Bíróság az ún. Nagyatádi-féle földreform keretében a recskiek kérésének eleget fog tenni, és kiosztja a bányához tartozó telkeket is. Kevéssé ismert az a tény, hogy a recski bánya megvásárlásakor a vállalatban négy Schmidt testvér volt érdekelt. 1923-ban éppen a korona válsága miatt a negyedik testvér, a Csehszlovákiában élő Schmidt Imre elégedetlenségének adott hangot, ezért 1923 októberében kilépett a Parádi Bányatársulatból. További érdekesség, hogy a négy Schmidt-fivér közös vállalkozása még mint Parádi Bányatársulat folytatta a bányászatot Mátrabányán. A Schmidt fivérek közül hárman bányamérnöki képesítéssel rendelkeztek, viszont csak kettőjüknek volt közvetlen kapcsolata a bányával: Schmidt Lajos 1925-26-ban a recski ércbánya igazgatójaként tevékenykedett, a bátyja, Jenő pedig a recski bányánál a feltárásokat vezette, és ő irányította a flotálómű építését. 110 A Schmidt testvérek kisebb kutatások mellett több régi tárót (Jószomszéd, Istenáldás) újra megnyitottak, de ezekben komolyabb eredményt nem értek el. A csekély termelés a dobsinaiak által feltárt II. és III. számú tömzsből került ki. Érdekesség, hogy 1925-ben felfedezték Recsken a kékpalához kapcsolódó, aranyban gazdag pirites érctesteket. Úgy történt, hogy 1925-ben a II. tömzs D-i részén, a kékpala takaró alatt és benne két fészekből 32 vagon, tonnánként 120-180 g aranyat tartalmazó piritet termeltek. 111 A II. számú, vagy Stoll-tömzsöt a Mátrai Bányaegylet fennállása idején nagyrészt lefejtették. Az utánuk következő dobsinaiak a tömzs DK-i részén új feltárásokat indítottak. A II. tömzsben dús közök is akadtak, amelyek próbavizsgálatai 13 % rezet mutattak. 1922-ben, amikor a Schmidt testvérek újranyitották az üzemet, a termelés egy részét éppen a Dobsinai Rézművek által feltárt közökből nyerték ki. A tömzs arany tartalma is feltűnően 109 POLLNER Jenő 1965.1. 351-357. 110 DZSIDA József 1944. 147. 111 KUN Béla 1997b. 104.
