Csiffáry Gergely: Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850-1979) (Rudabánya, 2009)
A Mátrabányai Közbirtokosság (1910-től Parádi Bányatársulat) üzeme (1883-1916)
A közeli patak vizében mosták az ércet. Ez a töményítés, azaz dúsítás igen gyenge hatékonyságú volt, miután a zöcskölt termék 4-7 % rezet s tonnánként 90-130 gramm ezüstöt, 8-10 gramm aranyat tartalmazott. Az évi 1000 tonna kapacitású ércfeldolgozóban az 1-8 % réztartalmú érc ún. páholypestefcben és nyitott halmokban oxidáló előpörkölést kapott. Ezután az ércet kézi válogatással és rostálással tovább dúsították, morzsolták. Az elöpörkölésnél keletkezett rézszulfát kiválasztására előlúgozták, majd az előlúgzási maradékot konyhasóval klórozólag előpörkölték. A termékből a réz-klór-vegyületeket részben vízzel, részint sósavas vízzel kilúgozták. Az ezüstkloridot és a klór által gyengén megtámadott aranyat CaC0 3 (kalciumkarbonát) és NaCl (konyhasó) hozzáadásával, valamint kalciumszulfiddal lúgozták. Az aranyos ezüstöt, az ún. ejtményt (azaz a cementrezet) pörkölték, mosták, s ólomba olvasztva leűzték. A rezet minden esetben a lúgból vassal ejtették ki, majd kiszárítás után olvasztópestekben beolvasztották, finomították, és tárcsaréz formájában adták el. 82 Röviden összefoglalva a feldolgozóműben az ércet oxidáló előpörkölés és elölúgzás után klórozólag pörkölték, a fémkloridokat kilúgozták, a lúgból kiejtett nemesfémeket (arany, ezüst) álmosító pestben leűzték, a cementált rezet beolvasztották és finomították.^ 3 A fenti előlúgzással a réznek 93-95 %-át, az aranynak 65-70 %-át nyerték ki, tonnánként átlag 5,21 % rezet, 56-64 gramm ezüstöt, 7,26 gramm aranyat állítottak elő. Az 1881-1900 közti években az átlagos évi nyereség 9200 koronát tett ki. Ez a nyereség is csak az arany és az ezüst kinyeréséből származott, mert a réztermelés még a kiadásokat sem fedezte a réz alacsony világpiaci ára miatt. 84 Nagyfokú takarékosság volt az üzemben 1881-1900 között, s így a személyi kiadásokat minimális szintre csökkentették, mert az igazgatón kívül a kohó- és a bányaüzem vezetését egy-egy altiszt, ill. számtartó végezte. Miután az üzem csak a legnagyobb takarékosság mellett volt jövedelmező, így azután nem jutott pénz a modernizálásra s újabb, nagyobb mérvű érckutatásokra. Az ércbánya és a kohó 1888-ban 5 hektárt foglalt el. Ezen a területen a következő épületek álltak: 4 ércfészer (érctároló), 2 széntároló, gépház, pörkölő, olvasztó, lúgzófészer, kovácsműhely, üzemi orvosi rendelő. A felszereléshez tartozott 2 gőzkazán, egy 20 lóerős gőzgép, egy nagy kemence, a hengermű s egyéb gépek. A bánya 1,3 km föld alatti és 0,35 km felszíni csilleszállításra alkalmas sínpályával rendelkezett. Ebben az évben a bányáknál 30 férfi és 40 női munkást, a kohónál további 30 férfi BÓDI G. Mária 1976. 24-25. POLLNER Jenő 1972. 106. BÓDI G. Mária 1976. 25-26.
