Csiffáry Gergely: Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850-1979) (Rudabánya, 2009)

A Mátrabányai Közbirtokosság (1910-től Parádi Bányatársulat) üzeme (1883-1916)

nem felelt meg, mert az ércek arany tartalma kihozható nem volt. Az ezüst tartalomból is fölötte nagy volt a veszteség, mert a vasas medencéhez átvonuló [oldatban] már az ezüst tekintélyes része a rézcement közé csapódott le, és az a rézből kihozható nem volt. [Azért,] hogy a réz közé csapódott ezüstöt megmentsük, egy Charles nevű angol bánya- és kohómérnök arra oktatott, hogy a rézoldatban lévő, szintén oldott, klórezüstöt jódnátronnal kezelve az ezüstöt kicsapathatjuk, és a jódnátront is visszanyerhetjük. Az ezüst kiejtése sikerült ugyan, hanem az oldatból a jódnátront viszszanyerni igen nehéz volt, mert a munkásainkat arra használni alig lehetett, és erre a célra, ehhez a meglehetős óvatosságot igénylő piszkos munkához értelmesebb, intelligensebb egyént kapni nem lehetett... [Miután] a jódnátron akkor az ezüst értékénél drágább volt, a jódnátron vesztesége miatt abba kellett hagyni [ezt az eljárást.]"

77 Mivel az I. számú érctömzs időközben teljesen kimerült, ezért a termelés már 1880-ban szünetelt. Ezért 188l-l882-ben nagyszabású feltárásba kezdtek, s ennek során felfedezték a IL tömzsöt, amely aranyban és rézben egyaránt dús volt. A külszínen a lúgzó- és a kohóműnek Stoll Károly által megkezdett átépítését új pörkölök, réz- és ezüstbeolvasztó kemencék felépítésével befejezték. Közben a megrongálódott épületeket rendbe tették, s a bányában és a külszínen megkezdték a rendszeres termelést, ezenkívül Mátraszelén megvettek még egy szénbányát is. Az angol cég tőkéje az utolsó pillanatban új életre keltette a recski bányát, s ezzel egy hosszabb nyugodt termelő periódus alapját vetette meg. Az eredmények viszont nem elégítették ki a külhoni tulajdonosokat, akik a tőkéjük gyorsabb kamatozása érdekében más befektetési lehetőséget kerestek. Ezért 1883. augusztus elején az üzemet egy hazai vállalkozásnak adták el.

78 A Mátrabányai Közbirtokosság (1910-től Parádi Bányatársulat) üzeme (1883-1916) A londoni cég egész mátrai fekvőségét Jármay Gusztáv gyógyszerész, Váradi Stoll Károly bányatanácsos, Dr. Eissen Ede magánzó és Brill Lajos és Brill Zsigmond kereskedő budapesti vállalkozók vásárolták meg. Varga József műigazgató 1889-ben a következőképpen jellemezte a Mátrabányai Közbirtokosság társulati formájának közjogi lényegét: ft

A mátrabányai bányaművek és jogosítványok 5 egyénnek közös, bányatelekkönyvileg név szerint kitüntetett tulajdona volt ugyan, de részvénytársaságot nem képeztek, s mint ilyen, alapszabályokkal sem bírnak"

19 POLLNER Jenő 1965.1. 182-183. POLLNER Jenő 1965.1. 155-157. POLLNER Jenő 1965.1. 181.