Csiffáry Gergely: Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850-1979) (Rudabánya, 2009)

A Mátrai Bányaegylet létrejötte

meg, ő utalványozott, a helyszínen pedig Szalay János számtartó tevékenykedett. Az új szervezet programját, az ún. Roykó-féle programot amely a nevét Roykó Lajos ügyvédről kapta, eredetileg 1860. október 21én fogalmazták meg. Ezek szerint 200.000 írt-os költséggel célul tűzték ki a György-bánya melletti feldolgozó-telep felépítését, amelyen a 8 % Cu-tartalom alatti ércek hasznosítására ércelőkészítő-, lúgzó- és esetleg kohóművet terveztek létesíteni. Egy 1861. november 21-én készült program - amely az eredeti, 1860. X. 21-i ún. Roykó-féle program kibővítése lehetett - záradéka rögzíti az 1861. október 23-25-i együttes bejárás alkalmával Vrányiékkal létrejött egyezséget is. Eszerint Vrányi Pest-Mátrai társulata 35 bányamértékkel, minden felszerelésével együtt - melyet tételesen egy 1861. október 27-én kelt okmány tartalmazott - 800 részvény átengedése fejében a Mátrai Bányaegylet birtokába megy át. A megalakulást követően közel 100 bányászt fogadtak fel a bányatelep és a művek felépítésére. Az anyakönyvek tanúsága szerint az új munkásokat a Felvidék bányáiból toborozták. Az induló új vállalkozás gondnokának, valójában első igazgatójának, Kaufmann Kamill bányamérnöknek a neve 1862 áprilisától szerepelt a pénztári bizonylatokon, mint utalványozó, Szalay János pénztáros mellett. 1862-ben a recski műveletekről annyit tudunk, hogy 156 q rézércet termeltek, amit dúsérc-küldeményként próbaolvasztásra Szomolnokra szállítottak, mivel az érc a bécsi mázsánkénti 12 frt-os fuvarköltséget még elviselte. A következő évben bányaigazgatónak Pech Antalt,

50 bányafelügyelőnek Kaufmann Kamillt válaszPéch Antal a Nagyváradhoz tartozó Váradolasziban született 1822. június 14én. Előbb szülővárosában bölcseletet tanult, amit 1838-ban fejezett be, majd elvégezte a Selmecbányái Bányászati Akadémiát 1842-ben. Ezután a Cs. és Kir. Bányászati Kamaránál kincstári szolgálatba állt, s a Selmecbányái zúzóművekhez került. 1844-ben megbízták a Christina akna és a Gedeon-táró üzemvezetésével. 1846-ban a csehországi Joachimsthalba helyezték át, ahol zúzóművek építésével foglalkozott. 1848-ban a Magyar Királyi Kamara kinevezte bányatisztté, s előbb Körmöcbányára, majd Budára helyezték, az első magyar pénzügyminisztériumba. 1849-ben megbízták a körmöci pénzverőgépek Debrecenbe történő szállításával. 1850-től csehországi bányáknál dolgozott, majd 1853-ban hazatért, s mivel a szakmájában nem kapott állást, a Tisza-szabályozásnál dolgozott mérnökként. Utóbb 1855-ben újra Csehországban, majd Németországban vállalt munkát szénbánya-igazgatóként. 1862-ben végleg hazatérve a Mátrai Bányaegylet igazgatója volt 1863-1865 között, majd 18651867- ben gróf Károlyi György Nemtiben levő szénbányáját bérelte. A kiegyezéskor megalakult magyar kormány pénzügyminisztériumában titkár, majd 1868- tól osztálytanácsos, 1873-ban, mint miniszteri tanácsos, bányaigazgatói kinevezést kapott Selmecbányára. 1889-ben nyugállományba vonult, s ezután főként bányászati szakirodalommal foglalkozott. 1868-ban megindította a Bá-