Csiffáry Gergely: Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850-1979) (Rudabánya, 2009)

Az ércbányászat kezdetei a recski Lahócában

azután György gróf 1849-et követően a politikában és a szerelemben csa­lódva kizárólag gazdasági tevékenységére és gyermekei neveltetésére for­dította minden figyelmét. O és fivérei nemcsak alapítói, hanem oszlopos tagjai voltak a Ma­gyar Gazdasági Egyesületnek. Az egyesület elnöki tisztét előbb Károlyi Lajos, majd öccse, György látta el, legidősebb fivérük pedig a Pest me­gyei fiókegyesület, majd 1858 és 1862 között az újjászervezett OMGE el­nökeként tevékenykedett. Miután az uralkodó, Ferenc József is igyekezett feledtetni a Károlyi-családot a forradalom bukása után ért sérelmeikért, Károlyi György előbb koronaőr, majd 1872-től királyi főudvarmester lett. Zichy Karolina évtizedekig külföldön élt - nagyrészt az itáliai Vicen­zában - egészen 1882-ig. Ekkor az egykori parádi csevicefurdőn, a mai Parádsasváron telepedett le, ahol a fia, Károlyi Gyula által építtetett ro­mantikus kastélyban élt haláláig. Miután a kacér grófnő csak férje halála (1877) után tért haza, itthon a Károlyi-család azzal magyarázta hosszú távollétét, hogy Kossuth híveként itthon fontos szerepet játszott az 1849­es vereség utáni nemzeti ellenállásban; tevékenységéért Buda katonai pa­rancsnoka még nyilvános korbácsolással is megfenyegette, tehát ezért kellett évtizedekig emigrációban élnie. Az ércbányászat kezdetei a recski Lahócában A fent említett kis bányatársulatok sorában Károlyi György birtokos vezetésével 1852-ben megalakult a Parád-Mátrai Bányatársulat, amely a szomszédos Recsk község határában levő Lahóca-hegy déli részén már működtetett egy bányát. A vállalkozás a Pest-Mátrai Bányatársulattal kö­zös bányaigazgató, Hrobony Adolf vezetése alatt állt. A Lahóca déli lej­tőjén, a György-tárók, sorrendben pedig a Felső-, a Középső- és az Alsó­György-táró kihajtásával még abban az évben megkezdte a bányászatot. Üzemmenetéről keveset tudunk. E tárók később a recski ércbányászat legfontosabb bányaműveleteinek a színtereivé váltak. A György-telér, a Középső-György-táró alatti terület bányászatának folytatására - az ottani termelést valójában kezdeményező Parád-Mátrai Társulatot kijátszva - 1855-ben Vrányi György szerezte meg a jogosít­ványt. A legmélyebb bányát, a Katalin-tárót ugyanakkor szintén ő nyitot­ta meg. A Parád-Mátrai Bányatársulat György-tárói és az ugyanazon ér­és sikerült is elérnie sógora szabadon bocsátását. Ebben nagy szerepet játszott, hogy a másik két Károlyi fivér az osztrákok fogságában volt. Attól lehetett tar­tani, hogy ha Károlyi Lajost bántódás éri, akkor Károlyi Istvánon és Györgyön állnak bosszút. - FAZEKAS Rózsa 2006. 147.

Next

/
Thumbnails
Contents