Csiffáry Gergely: Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850-1979) (Rudabánya, 2009)

A bányászélet mindennapjai Recsken

A Bányásznap időpontját szeptember első vasárnapjára helyezték át, s első alkalommal 1951. szeptember 2-án ünnepelték meg. A recski bányászok füvószenekara 1953-ban alakult. Nyilvánosan először a 4. Bányásznapon, 1954 szeptemberében hallhatta őket a nagyközönség.

279 Az 1943-ban elkészült, de a háború alatt raktárnak, istállónak használt kultúrház berendezése elpusztult, s csak 1945-ben állították helyre és rendezték be újra. Ezért valójában csak ekkortól vált a helyi közösségi élet szervezőjévé és éltetőjévé. 1945 után építettek a kultúrháznál egy tekepályát, s az 1950-es években önálló tekeszakosztály működött a településen. 1948-ig a bánya és a falu közösen használta a Bányászotthont, viszont ezután elsősorban diósgyőri nyomásra kizárólag az üzemi dolgozók kulturális és társadalmi életét szolgálta.

280 56. kép. A recski Bányász Kultúrotthon 1950 körül. 1945. június 15-én indult meg az intézményben az élet. A kultúrotthon első gazdái Gál Mihály, Pribula László és Bódi Sándor voltak. Rendszeresen tartottak színházi előadásokat. A legelső darab, amelyet itt bemutattak, a Falusi verebek címet viselte.

281 A Bányász Kultúrotthon életében évtizedeken keresztül meghatározó szerepe volt a helyi születésű Gál Mihálynak (|1993), akit az 1950-es Heves megyei Népújság, 1954. szeptember 2.; 1954. szeptember 5. 0 S. gy. Répás István bányász (Recsk) szíves közlése, 1979. május 8. 1 BÓDIG. Mária 1976. 67.