Csiffáry Gergely: Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850-1979) (Rudabánya, 2009)
A bányászélet mindennapjai Recsken
kiadása 1233 korona 68 fillért volt. Az összes közös vagyon 23.906 korona 78 fillért tett ki. 271 1850 és 1926 között, miután a bánya nem működött mindvégig folyamatosan, a munkásállomány időről-időre részben kicserélődött. Emiatt hosszú időnek kellett eltelnie, amíg a távolról érkezett, eltérő vallású, különböző szokásokat követő bányamunkásokból valódi, hagyományteremtő közösség vált. A tradíciók követése nyilvánult meg a Lahócában nyitott György-tárók és a Katalin-táró elnevezésében. Az előbbiek Recsk templomának a védőszentjéről, Szent Györgyről kapták a nevüket, míg az utóbbi Alexandriai Szent Katalinnal hozható összefüggésbe, akinek tisztelete a középkortól általánosan elterjedt a hazai bányászok körében. A bánya minden korban veszélyes üzem volt. Aki a kenyérért a mélybe szállt, annak számolnia kellett azzal a veszéllyel, hogy esetleg nem tér vissza élve a napvilágra. 272 Ezért a műszakkezdés előtt a bányászok imával kérték a Teremtő segítségét a szerencsés munkavégzéshez. Az imádkozáshoz a Katalin-táró mellett a 19. század ötvenes éveiben felállítottak egy öntöttvasból készült keresztet, amely a II. világháború után is még a régi helyén állt. 1951 augusztusában Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja főtitkára Recsken járt, 273 s az akkori bányaigazgatónak, Hermann Ferencnek 274 szóvá tette a bánya előtt álló keresztet, s követelte, hogy távolítsák azt el. Ezután hat helybeli bányász elbontotta, s átszállították a templomkertbe, ahol jelenleg is megtalálható. Természetesen nem véletlenül mentették meg az elpusztítástól a keresztet a recskiek, an1 DÉRY Károly 1900.49. 2 A recski bányánál a legelső személy, aki bizonyíthatóan bányabalesetben vesztette életét, Sidló Gábor 17 éves bányász volt, aki 1873. október 25-én szenvedett halálos zúzódást. - HML IV-416/262. A recski római katolikus anyaegyház és a derecskéi fiókegyház halottainak anyakönyve. 334/1873. sz. bejegyzés. 3 Heves megyei Népújság, 1953. április 19. 3. 4 Hermann Ferenc Salgótarjában született 1898. január 28-án. Hat elemit végzett, majd 1918-ban vájár szakképesítést szerzett Tatabányán. Bányászként dolgozott 1912-13-ban ugyanitt, 1913-1926 közt Somlyó-, 1930-1944 közt pedig Szénás bányatelepen. A bányász szakszervezetnek 1918-tól, a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak 1935-1944 között volt a tagja. 1940 őszétől a szakszervezet salgótarjáni és környéki szervezetének a vezetője, a szakszervezet alelnöke volt 1941-től 1969-ig. 1945-től a Magyar Kommunista Párt tagja, salgótarjáni szervezetének vezetőségi tagja 1945. januárjától. Majd előbb 1945-1947 közt a Heves - Nógrád - Hont választókerületben nemzetgyűlési-, 1947-1953-ig országgyűlési képviselő volt. A recski ércbánya igazgatója 1950 októberétől 1956 decemberéig. 1957. január 1-én nyugdíjba vonult. Recsken halt meg 1969. december 9-én. - Révai Új Lexikona 2002. IX. 692.; GERGELY Ernő 1974. 108.; Heves megyei Népújság, 1953. április 10.3.
