Csiffáry Gergely: Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850-1979) (Rudabánya, 2009)
A bányászélet mindennapjai Recsken
ső Bányán lakó zsidónál pénzért sem kaphatunk húst, így a fent írt pénzösszegen teljes szándékom juhokat vágóra venni, s minden szombaton közülük György-telepen annyit levágni, mennyi az összes bányászok között elegendő leend" Azt írta, ha a pénzt megkapja, a Társ-Cassának havonként 60 krajcárt fog fizetni kamat fejében, a tőkét pedig meghatározott idő alatt fizeti ki. Végül azért is folyamodtak a kölcsönhöz, ,^nivel betegség idején sem kaphat betegtársunk pénzért húst:'' 245 A levélből az is kiderül, hogy az akkor kiépülő bányatelepen még nem volt élelemtár, ezért a munkások ellátása nehézkesnek bizonyult. A budapesti bányakapitányság által 1887. augusztus 19-én jóváhagyott Munkarendszabályból tudjuk, hogy Mátrabányán abban az időben rendes munkásoknak számítottak azok, akik a bányában és a külső feldolgozó müveknél állandó alkalmazottak, s egyben a társpénztár tagjai is voltak. Ideiglenes alkalmazottaknak minősültek ekkor a napszámosok, a nők és a 15. évüket be nem töltött fiúk, akik a nem rendes munkások kategóriájába tartoztak. A vállalathoz történő munkásfelvételkor a művezető minden egyéntől orvosi bizonyítványt kért. A 15 éven aluli nők csak föld feletti munkára, ércválogatásra és rostálásra, az idősebbek s erősebbek lúgfözésre, kisebb szivattyú hajtására, fejtmény előkészítésére, továbbá olvasztási mellékmunkákra voltak felvehetők. A 16. életévüket betöltött fiúk a bányában „ronázásra" (vízelvezető árkok tisztítása) és tisztogatásra, a 18 éven felüliek „vidlázásra" 246 és szállításra, a 20 éven felüliek bármely munkára használhatók voltak. A külső feldolgozó művekben a 15 éven felüli fiúk erejükhöz és egészségükhöz mérten minden feladatot elvégezhettek. A munkaidő rendszerint reggel 6, ill. este 6 órakor kezdődött és végződött, melyből reggelire Vi, a déli étkezésre, pihenésre 1 óra maradt. Ezek szerint a vállalatnál két 12 órás műszakból álló munkarend volt. A külszínen kolompszóval, a bányában kiáltással jelezték a műszakváltást. Nincs adatunk arról, hogy Recsken a lármafát (a klopacskát) valaha is használták volna. A bányában hetenként 2 fél műszak éjjeli pótlása volt a megengedett. A külső munkáknál - a rézkészelést kivéve, ahol állandó jelenlétre volt szükség, de felváltva két ízben is pihenhettek - külön éjjeli és külön nappali munkásokat alkalmaztak, akik hetenként műszakot váltottak. Akiket először alkalmaznak vájármunkára, 2-4 hónapig csak gyakorlott régi vájár mellé oszthatók be, a tanításért és a ,/nunka hátramaradásért" az első hónapban 2, az utána következőkben l-l frt-ot kötelesek fiPOLLNER Jenő 1965.1. 48. Vidla: vitla, más néven csörlő - kötélre függesztett teher szintes, lejtős vagy függőleges irányú szállítására használt dobos emelőszerkezet.
