Csiffáry Gergely: Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850-1979) (Rudabánya, 2009)

Az érc útja a bányából a flotálóba

46. kép. Vizes fúrás helyett pormegkötéssel kísérleteznek. A fúrógépbe vegyszerrel kezelt, habosított vizet vezetnek, 1954. (DIV LUKFTD 81. 868. 1.) Az érc útja a bányából a flotálóba A bányaüzemből akkumulátoros mozdonnyal vagy lóval kiszállított ércet mérlegelés után körbuktatóval bunkerba töltötték. A töltő nyílása 200-200 mm-es szemcsenagyságú rácsokkal volt ellátva, ami a granulátornak a megfelelő szemcsenagyságot biztosította. A bunkerból láncos adagoló segítségével pofástörőn keresztül előaprítóba jutott az érc. Az előaprító 20-30-40 mm alá törte az ércet, majd vibrátorra került, ahol 15 mm-es rostán át a 15 mm alatti szemcsék a tároló alatti bunkerba hullottak. A 15 mm felettieket Krupp- és Ganz-hengerbe juttatták, itt további őrlés során érték el a megfelelő szemcsenagyságot. A középaprított érc 2400x2500-as golyósmalomba került, ahol nedves őrléssel megőrölték. A szemcse eloszlása 50-55 % mikron alatti, 10 % pedig 200 mikron feletti, a fennmaradó 35-40 % őrlemény pedig a két érték közötti méretű.