Csiffáry Gergely: Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850-1979) (Rudabánya, 2009)

Fejtésmód, tömedékelés, szállítás, szellőztetés és a munkavédelem

40. kép. Kőzetcsavarral és dróthálóval biztosított főte, 1954. (DIV LUKFTD 81. 872. 1.) Az 1950-es évek elején a kézi tömedékelést a hiányzó munkaerő is akadályozta. 1954-ben naponta 300 t ércet bányásztak ki, viszont csak kismennyiségű meddőt tudtak tömedékelni, mert csak kevés dolgozót tudtak erre a feladatra irányítani.

216 Új eljárást hozott a tömedékelésnél a hidrociklonok bányászati alkalmazása. Először a külszíni kísérleteket kezdték meg, majd 1961-től közvetlenül a bányában szerelték fel a berendezéseket. Ezt követően évi 8-12.000 m

3 tömedéket szállítottak hidraulikus úton.

217 A fejtésekben, vágatokban az ércet (meddőt) kapával és vesszőkosárral, később tállal rakták a csillékbe vagy vitték a fejtési gurítókba. 1953tól kipróbáltak több gépet is: így az EPM-1, majd a PML-5 rakodógépet, iszaprakodásra kotróládát, de ezek nem terjedtek el. Megkedvelték viszont az Atlas-Copco TZG MIS IP típusú gumikerekes, önürítő-puttonyos rakodógépet, a későbbi CAVO rakodó-szállítógépek elődjét. Az 1970-es évek második felében egy ideig használtak T2-GH típusú, valamint Atlas CT2G típusú rakodó-berendezéseket. 216 Heves Megyei Népújság, 1954. május 9. 2,7 KUN Béla 1989.214.