Hadobás Sándor: Hell Miksa és Sajnovics János bibliográfiája (Rudabánya, 2008)

Hell Miksa és Sajnovics János. Két barokk tudós portréja. (Bartha Lajos)

dós volt, aki életének nagy részét Bécsben töltötte, ahol megalapozója volt a bécsi tudományegyetem csillagászati kutató- és oktatómunkájának. A nemzeti hovatartozás kérdésének felvetése azonban Hell Miksa korában még mindenképpen történelmietlen. Hell és Sajnovics munkásságának legtevékenyebb időszaka a XVIII. század derekára és második felére esik. A természettudományok történetében ez az időszak a francia felvilágosodás korának hatása alatt állt. A csillagászat történetében a XVIII. század a newtoni mechanika eredményei felvirágzásának és egyre szélesebb körű alkalmazásának időszaka. A csillagászati kutatások legmagasabb rendű feladatának az égitestek (a Hold és a bolygók, üstökösök) pályaszámítását tekintették. Ám ekkor bontakozott ki a csillagászati megfigyelések gyakorlati alkalmazásának számos lehetősége is: a térképészet és a földmérés, valamint a tengeri navigáció akkor korszerű módszerei egyaránt csillagászati méréseken alapultak. Mind az égitestek látszólagos (és az ebből számolható valóságos) mozgásának meghatározásához, mind a térképészeti és a tengerészeti helymeghatározásokhoz azonban egy sor alapvető mérésre és táblázatra volt szükség: a csillagok látszólagos égi helyzetének katalógusára, a Hold, a bolygók és az üstökösök pontos pozíciójának meghatározására, pontos időmérésre, a Föld méreteinek nagypontosságú rögzítésére stb. Ezért elsőrendű fontosságúvá vált a megfigyelő csillagászat eszközeinek és módszereinek kidolgozása. A XVIII. század közepe táján a felvilágosodás materialisztikus eszméinek ellenhatásaként egyre erősödött az egyházak - mindenek előtt a katolikus egyház - törekvése arra, hogy bekapcsolódjon a tudományos életbe, elsősorban a világszemléleti jelentőségű csillagászati vizsgálatokba. Ennek a törekvésnek legfőbb megvalósítója a Jézus társaság volt, de más szerzetesrendek is fokozott érdeklődéssel fordultak a tudományos munka felé. Európa-szerte számos egyházi alapítású (főként jezsuita) obszervatórium létesült az 1730-as évektől, de többségük az évszázad második felében. Különösen jelentőssé vált az egyházi csillagvizsgálók létesítése Közép- és Kelet-Európában (a //abráwrg-birodalomban), ahol korábban nem működtek a kor színvonalán álló obszervatóriumok.