Ifj. Noszky Jenő: Salgótarján és barnaszén-bányászata, különös tekintettel a néprajzi viszonyokra (Rudabánya, 2007)

Bányászati viszonyok - A mai bányászat

gerendából áll, sűrűn egymás mellett foglal helyet. Csak ott ritkul meg, ahol a kőzet szilárdsága nagyobb, s így kevésbé kell félni a beomlástól. Ahol szükséges, a köztük levő tért is berakják, belécezik, vagy bedeszkázzák az ún. bélésfával. A vágat talpán kettős sínpár halad végig. Ezen mennek fel és le a végtelen kötélre akasztott üres, vagy szénnel telt csillék. Ügyelni kell, hogy a drótkötél kopását, rongálását akadályozó fahengerekbe, vagy a csillefogó készülékekbe bele ne botoljon az ember. Ezért az egyik oldalon külön oszlopokkal elrekesztett gyalogjárót szoktak létesíteni. Az ácsolatok közül itt-ott, ahol víztartó réteget vagy repedést szel át a vágat, valóságos eső csorog le. A ritkább ácsolatok között pedig látni lehet az egymásra következő homokos-agyagos rétegeket. Visszanézve az akna nyílása egyre kisebbedik, már alig látszik, de még mindig megyünk lefele. A talp aljába vágott kis oldalcsatornában az összeszivárgó víz csörgedez le mellettünk, másik oldalt pedig az ácsolat cölöpéire szerelt vízvezeték kábele, s a földre fektetett csővezeték (ezen nyomják fel a szivattyúk a vizet) haladnak. Végre leérve, elénk villannak a szállító, s szakasz munkásainak lámpái, akik az akna végén, a felmenő csilléket erősítik a drótkötélre és kapcsolják le az üreseket. Innen a kereszt irányban haladó alapközlén megyünk tovább egy darabon. Majd az egyik feltörésben odaérünk a tulajdonképpeni munkahelyre. Az osztóvágatban már meggörnyedve is alig tudunk megállni, úgyhogy helyenkint guggolva jutunk csak oda a réselőkhöz. Itt megértheti az ember, hogy milyen jelentősége van a Jó szerencsét! kívánságnak. Mert ahhoz a munkához, amit a vájár, illetve a banda végez az imbolygó lámpafénnyel gyéren megvilágított munkahelyen, igazán szerencse kell. Hiszen olyan bizonytalan az alacsony, hézagos ácsolat, hogy bármelyik pillanatban agyonnyomhatja a meginduló föld az ott dolgozókat. A bandához, amelyik ott dolgozik, rendesen hat személy tartozik. Vezetője, a vájár, egy öregebb, tapasztaltabb ember. Helyettese a segédvájár. Aztán van egy-két lapátoló, a többi csillés. Az utóbbiaknak a szén elszállítása a dolguk a szállítóvágatig, ahol már ló-, vagy kötél szállítás van.