Ifj. Noszky Jenő: Salgótarján és barnaszén-bányászata, különös tekintettel a néprajzi viszonyokra (Rudabánya, 2007)

Bányászati viszonyok - A salgótarjáni barnaszénbányászat története

nevezett Mária-táró 7 láb vastag szénrétegét fejtették. A kibányászott szenet tengelyen szállították el, elsősorban a Tisza-vidékre, azonkívül a fővárosba. A környéken csak kismértékben talált eleinte fogyasztókra. (Volt tudniillik elég fa.) Kezdetleges fejtésmód és gyér fogyasztóközönség mellett természetesen csak tengődött így a bányászat kb. egy évtizedig. 1848-ban a kifejtett szénmenynyiség 78 000 mázsa volt. 1859-ben új vállalkozók veszik át a bányát, Brellich János és Windsteig Gergely, de nagyobb lendületet adni ők sem tudnak neki. 1861-ben br. Prónay Albert Brellich Jánossal megalapítja a Szent István Kőszénbánya Társulatot. A társulat vezetői csakhamar belátták, hogy addig jelentősebb eredményt elérni nem tudnak, míg valamilyen módon vasúti összeköttetést nem létesítenek a fővárossal, mert a szénbányászat fejlesztése a tömegszállítás megszervezésén múlik elsősorban. Elhatározták tehát a főváros és Salgótarján vasúttal való összekötését. A szükséges tőke hiánya miatt azonban még sokáig nem valósulhatott meg a terv. A hatvanas évek közepén végre aztán dűlőre jutott a dolog, nekikezdtek a vasút építésének. Építés közben a társulat a Cs. Kir. Magyar Északi Vasúttársaság nevet vette fel, s a vonalat meg is nyitotta. De folytonos anyagi zavarokkal küzdött, s heroikus erőfeszítéseket vitt véghez, hogy a biztosnak látszó bukástól megmeneküljön. Végre is a magyar állam, mely a kiegyezés után újjászületett, jött segítségükre. Megváltotta tőlük a vasútvonalat, úgyhogy most már a társaság teljes erejét a bányászatra fordíthatta. A szerződés értelmében felvette a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. nevet 1868. augusztus 6-án és azóta szakadatlanul működik. A szénbányászat volt tehát közvetlen megindítója a magyar állam vasútpolitikájának, s a Salgótarján-Budapest-i vonal az első magyar állami vasútvonal. Az S. K. B. Rt.-nek természetesen sok küzdelmébe került még a bányászatnak a fejlesztése, hiszen magát a 3 000 000 forint alaptőkét is csak évek múltán sikerült összehoznia. Hát még mennyi baj volt amiatt, hogy képzett bányamunkásaik nem voltak. Hiányoztak továbbá a bányászathoz szükséges eszközök, munkáslakások, s ami a legnagyobb nehézség volt talán, hogy a Pest-Salgótarján-i vasútvonalon kívül minden vasútvonal idegen társaságok, magánosak kezén volt, ezek a maguk érdekkörébe tartozó