Ifj. Noszky Jenő: Salgótarján és barnaszén-bányászata, különös tekintettel a néprajzi viszonyokra (Rudabánya, 2007)

Természeti viszonyok - A területi geológiája - A terület fejlődésmenete - paleogeográfia

lyenkint brakkos, sőt, édesvízi, tehát szárazulatra valló képződmények, szénnyomok, másutt elég mély vízre valló tengeri agyagok találhatók, s így szépen bizonyítják a változásokat. A miocén itt igen feltűnő nívóváltozásokkal terresztrikus rétegekkel kezdődik, s így igen jól elválasztható az oligocéntől. A miocén elején szárazulattá lett a salgótarjáni szénmedence. Területére a környező kristályos magaslatokról, főként az alföldi részekről rengeteg durva törmeléket hordtak le a torrensek. így keletkezik a fekükavicsnak nevezett rétegösszlet. Ennek a korszaknak elég hosszú voltát jelzik a betelepült homokos agyag- (növénylenyomatokkal) és tarkaagyag-rétegek (a szubtropikus puszták nyomai). Azután jön a hatalmas riolitos dácittufa-szórás, egy, a kitörési helyét illetőleg ma már ismeretlen, tehát az Alföld lesüllyedt és eltemetett pannon őshegységének letöredezési peremén keresendő vulkáni kitörések szórási terméke, melyet E felé a Veporig, K felé Miskolcig és ENy felé Szécsényig és Alsóesztergályosig feltalálunk a széntelepes csoport alján mint legideálisabb vezérszintet. Hiszen ez a kitörés egy időben és elég gyorsan ment végbe, mint az ipolytarnóci viszonyok mutatják. A letelepült hatalmas és nagy kiterjedésű szénrétegek tanúsága szerint tekintélyes láp- és mocsárvilág fejlődött tehát a területen, ami a klíma nedvesebbre való válására vall, az előbbi, tarkaagyagos sivatagszerű korszakhoz viszonyítva. A mocsárban kifejlődött vegetáció időnkint kisebb méretű, brakkos tengeri elárasztást szenvedett, ami a süllyedésre, azaz eusztatikus ingadozásokra vall az aquitáni folyamán. Közben azonban a riolitvulkánosság működése sem szűnt meg. A burdigáliai folyamán a süllyedés intenzívebb és állandóbb lesz. Megszűnnek a szárazulatok. A széntelepeket előbb homokos elegyesvízi rétegek (cardiumos palák), majd tiszta tengeri homokok fedik el. A tenger nagyobb kimélyülésével aztán létrejönnek nagy elterjedésű és nagy vastagságú slírrétegek, amelyek átmennek a következő helvéciai korszakba is és mint egységes, mélyebb vizű tengernek üledékei mutatják csak igazán a miocén korszak jellemzőjének tartott nagy transzgressziót. Ez azonban csak helyenként áll meg, bárha errefelé tényleg elég nagy kiterjedésű volt.