Hadobás Sándor szerk.: Szénbányászat Izsófalván (Izsófalva, 2006)

Disznóshorvát - Izsófalva - Természeti viszonyok

Természeti viszonyok. Izsófalva a Szukán keresztül a Sajóba igyekvő gyérvizű Ormos patak hol széles, hol összeszűkölő völgyében, a Borsodi (régebben Putnoki) dombság nevű kistáj keleti peremén található. Szomszédai Ormosbánya, Rudolftelep, Múcsony, Szuhakálló és Kurityán. A nagyjából észak-déli irányban hosszan elnyúló falut meredek, ma már többnyire kopár vagy mezőgazdasági művelés alá vont domboldalak határolják. Ezek a jól megtermett, a Sajó széles síkjával ölelkező halmok tulajdonképpen a hajdani Felvidék déli peremének részét alkotják: innen kezdve egészen a Magas-Tátráig lassan, fokozatosan emelkedik a domborzat. A környéket többnyire harmadkori üledék borítja, de az alapkőzet (devon időszaki mészkő és dolomit, továbbá agyagpala és homokkő) a község határának néhány pontján elő-előbukkan; nyersanyagukat régebben kisebb kőbányák hasznosították. (Ennek a legszembetűnőbb nyoma Ormosbánya és Izsófalva között, közvetlenül az országút mellett látható. Ugyanitt a vasúti bevágás szépen feltárja az egyébként kissé fedett kőzetet.) A felszín alatt értékes ásványi kincsek keletkeztek a földtörténet különböző szakaszaiban, melyeket az előző századokban többnyire már leműveltek: Izsófalván és a környék szinte minden településén szénbányászat folyt a 19-20. században (napjainkra csak néhány rövidéletű külszíni fejtés maradt hírmondónak). Rudabányán, Európa egyik legrégibb bányahelyén az újkőkortól termésrezet, a Kr. e. 7. sz.-tól kisebb-nagyobb szünetekkel vasércet, a középkorban rezet és ezüstöt, 1880-tól 1985-ig külszíni nagyüzemi müvelés keretében vasércet fejtettek, jelenleg pedig Alsótelekesen gipszet termelnek. Őslénytani vonatkozásban világhírű nevezetessége is van a területnek: 1967-ben az akkor még működő rudabányai külszíni vasércbánya egyik lignitfoltján találták meg az emberré válás folyamatában fontos szerepet játszó ősmajomnak, a 8-10 millió évvel ezelőtt itt élt Rudapithecus hungaricusnak az első maradványait. Az 1970-es évek elejétől rendszeresen folyó kutatások során eddig pontosan 200 fog, koponya- és végtagcsont-töredék került elő; ezzel Rudabánya a világ egyik leggazdagabb paleontológiái lelőhelyévé vált. A bányászat más ősleleteket is a felszínre hozott, pél-