Hadobás Sándor szerk.: Szénbányászat Izsófalván (Izsófalva, 2006)

Disznóshorvát - Izsófalva

szat minőségi változást eredményezett az életmódban, a szociális, oktatási és kulturális ellátásban is. A fejlődés 1945 után még látványosabb volt, egészen addig, amíg az 1970-es évek végétől hanyatlásnak nem indult a szénbányászat. Fokozatosan beszüntették a termelést a helyi aknák, ami az élet minden területén visszaesést okozott. A biztos kereseti lehetőség elvesztése nehéz anyagi helyzetbe hozta a korábban viszonylag jómódban élő bányászcsaládok többségét. Számukra eddig ismeretlen kihívásokkal kellett szembenézniük és megküzdeniük (munkanélküliség, átképzés, ingázás, elvándorlás stb.), ami sajnos sokaknak nem sikerült. Súlyosbította a helyzetet, hogy az 1990-es évek elején a rendszerváltozás utáni gazdasági átrendeződés következtében nem csak a bányászat, hanem más iparágak is válságba kerültek a környéken, csökkentve a volt bányászok elhelyezkedési lehetőségeit. Az sem jelentett kiutat, hogy a bányászat mellett mindig élt a helyi mezőgazdasági tradíció: az amúgy is gyenge termelőszövetkezet az 1990-es évek elején megszűnt, az egyéni gazdálkodás kockázatát pedig csak néhányan merték vállalni a kedvezőtlen adottságú földeken. Egyelőre tehát a jövő nem sok reményre jogosít. A rendszerváltozásnak volt egy másik, a község szempontjából ugyancsak kedvezőtlen fejleménye is: élve a lehetőséggel, az évtizedekig Disznóshorvát — Izsófalva édes gyermekeiként dédelgetett, sok tekintetben nála fejlettebb két településrész, Ormosbánya és Rudolftelep önállóvá vált. Az anyaközség tehát magára maradt, elvesztve területének és lakosságának jelentős hányadát. Ezt azonban nem tragédiaként, hanem a fejlődés elkerülhetetlen velejárójaként élték át a helybeliek - a dolog legfeljebb önérzetüket tépázta meg. Ha gondoktól gyötörve is, de él és élni akar a település. Mintegy 2000 polgára számára mindent biztosít, ami egy ekkora községtől elvárható. Az önkormányzat óvodát, iskolát, művelődési házat, könyvtárat, házi- és fogorvosi szolgálatot működtet, amelyekben színvonalas szakmai munka folyik. Különösen nagy gondot fordítanak a helyi hagyományok, elsősorban Izsó Miklós emlékének ápolására. Ennek legújabb bizonyítéka a nagy művész életét és alkotásait bemutató, 2001 szeptemberében megnyílt emlékház.