Dr. Izsó István: Szemelvények a középkori montanisztika magyarországi történetének írott forrásaiból (Rudabánya, 2006)
II. Az alsó-magyarországi bányavidékre vonatkozó források
nak fenntartani, és kénytelenek a más birtokában levő altárót igénybe venni víztelemtés céljára, ennek fejében az altárónak a termelés bizonyos hányadát kell átadniuk. A 8. cikkely szerint, ha két táró egymással összetűz, akkor egymást háromnegyed bányaölre el kell kerülniük, azután ismét megkezdhetik a vájást, és amit ékkel és kalapáccsal 67 egyik vagy másik ki tud aknázni, az lehet az övé. A 9. cikkely úgy rendelkezik, hogy ha egy kutatótárót kezdenek még feltáratlan területen, és abban olyan télért találnak, amely az országnak nagy hasznot fog hozni - legyen az akár ezüst, arany vagy más telér -, a táró szabadon kihajtható minden lehen-en és más teléren keresztül. A 12. cikkely arról rendelkezik, hogy azt a területet, amelyen egy-egy vállalkozó bányaművelést folytathat, pontos mérésekkel kell kijelölni, és aki a bányamester és két esküdt által kijelölt határt nem veszi figyelembe, és idegen területen bányászkodik, az fej- és jószágvesztéssel büntetendő. A 16. cikkely szerint, aki valamely földesúr területén nyit új bányát, az úrbér fejében a kitermelt nyersérc egyharmadát köteles annak kiszolgáltatni. A privilégiumot 1513-ban II. Ulászló, majd 1655. június 22-én Hl. Ferdinánd is megerősíti. A selmeci jogkönyv érvénye kezdettől Bélabányára, majd hamarosan Besztercebányára, Libetbányára és Bakabányára is kiterjedt. Szentpétery I. kötet 507., KK 11. kötet 468 - 469., ÁUO III. kötet 206-228., Kachelmann H. kötet 177-192., Richter 272-274. és 320., ABT I. kötet 10., Benda I. kötet 163., Richter 272-274. és 320-322., Bruckner 5-6., Wenzel 1866. 30. Ebben az esetben tehát a bányarendtartás kizárólag kézi müvelésre korlátozta a feleket, és a sokkal hatékonyabb tűzzel való repesztést kizárta. A tűzzel való jövesztés lényege az volt, hogy a jövesztendő kőzetet felhevítették, majd vízzel gyorsan lehűtötték, ezáltal a felhevített kőzettömeg a repedések mentén elvált környezetétől, és feszítőékek segítségével könnyebben lejöveszthető volt.
