Dr. Izsó István: Szemelvények a középkori montanisztika magyarországi történetének írott forrásaiból (Rudabánya, 2006)

II. Az alsó-magyarországi bányavidékre vonatkozó források

embereinek és a többieknek a tudtával (de csak ha a nyilvánvaló szükség kívánja), csupán aranyat és ezüstöt küldjenek át... Határoztuk továbbá, hogy a városokban, minden szokásos helyen legyen egy királyi ház., a hova az aranyat és ezüstöt eladás, beolvasztás és beváltás czéljából mindenkinek el kell vinnie. A kiket pedig rajtakapnának, hogy az.t másképen merészkednek beolvasztani, eladni vagy becserélni, akár nyilván, akár titokban, azoknak a kamaraispán a fent említett bizonyságok jelenlétében vegye el összes javaikat és ezenfelül mint hűtleneket kell őket megbüntetni. Meghagyjuk azt is, hogy másutt, mint a királyi kamarán, senki se merje megvizsgáltatni, hogy hány karátos az. ő aranya, hanem a kamarásnak kell a királyi házban a vizsgálatot megejtenie és az aranyra a karótokat és királyi jegyünket rányomnia, s az aranyat ilyen módon vigyék a kamarába, megparancsolván a kamaraispánnak, hogy azokat, a kik ez ellen merészelnek cselekedni, az előbb említett büntetés alá vesse... Egyébiránt így kívánván ezt kamaráink régi szabadsága, elrendeltük, hogy minden szolga, tiszt és pénzverő fölött kamaraispánunk bíráskodjék és más senki. És ha ő azok részéről igazságot tenni vonakodnék, minden panaszosnak közülük előbb említett tárnokmesterünk szolgáltasson igazságot... "

49 CJH, FCD VIII. kötet, 4. rész 560-576, Krizskó 4. 1358. - I. Lajos megerősíti Körmöcbánya város hospeseinek kiváltságait. Az oklevél szövegét Zsigmond király 1421. évi átirata tartalmazza. FCD IX. kötet, 4. rész 665-667. 1373. - A csehországi Laun város bírájának bizonyságlevele arról, hogy a város egyik polgára bécsi bányabirtokosoktól Körmöcbányán bányabirtokot szerzett. Wenzel 1880. 46. Krizskó Pál fordítása.