Dr. Izsó István: Szemelvények a középkori montanisztika magyarországi történetének írott forrásaiból (Rudabánya, 2006)

II. Az alsó-magyarországi bányavidékre vonatkozó források

1337. - A garamszentbenedeki apátság László fiai, Miklós és Péter bakabányai polgárok számára a Bükksebnice (Biszvavnice) patak mentén - ahol gazdag aranyereket találtak - egy zúzda építésére területet ad bérbe. Az oklevélből kiderül, hogy nem László fiai lehettek a területen az első bányaművelők, mert ők a „hospites in novis montanis"-nak nevezett telepesek közül már csak a negyedik helyet kapták zúzda építésére. FCD VJJI. kötet, 4. rész 273-274., Relkovic 104. 1345. - Bakabánya város elöljárósága által kiállított oklevél, amely a város és a Szent Benedek Apátság között létrejött egyezség alapján egy újonnan nyitott bánya müvelését szabályozza. FCD IX. kötet, 1. rész 345-347., Wenzel 1880. 40. 1380. - A Selmecbánya város levéltárában őrzött, vízemeléssel kapcsolatos okirat Bakabánya város bíráját is megemlíti. ABT I. kötet 24. 1490. után. - II. Ulászló megerősíti Bakabánya bányaváros kiváltságait. FCD VU. kötet, 5. rész 425-426. 2.2. Bélabánya (Dilin, Fejérbánya, Fehérbánya Hont vármegye) 1228. - Az esztergomi káptalan a barsi várjobbágyok Bela-i

40 birtokának átruházásáról szóló bizonyságlevelében ezüstbányákról tesz említést: „...Bela föld felső határa, amely a keleti rész felől, a Garamon túl van, azon a helyen kezdődik, ahol a Bela nevezetű patak kezdődik a Garamból, s ugyanezen patak mentén halad egészen annak a hegynek a tövéig, melyet Zucule-nek mondanak, és ott felhág a hegyre és végigmegy a hegy teteje - melyet Berch-nek mondanak - mentén egészen az ezüstbányákig. Knauz I. kötet 268., FCD VU. kötet, 5. rész 568-569., ÁUO I. kötet 257. és VI. kötet 460-462., KBM. A későbbi Bélabánya.