Dr. Izsó István: Szemelvények a középkori montanisztika magyarországi történetének írott forrásaiból (Rudabánya, 2006)
I. A montanisztika magyarországi történetének általános forrásai
1217. - EL Andrásnak a János-lovagok részére szóló adománylevele sószállítási jogot is tartalmaz, de egyidejűleg megtiltja a só külföldre történő szállítását, ugyanis annak jogát az uralkodó változatlanul a királyi sókereskedelmi szervezet részére tartja fenn. FCD III. kötet, 1. rész 239-243., Paulinyi 1923. 19. 1217. - II. András király a Maros folyón működő sótisztek részére elrendeli, hogy a zágrábi kanonoknak Szegeden évente 50 márka értékű sót szolgáltassanak ki, amely Zágrábig vámmentesen szállítható és szabadon eladható. A végrehajtással a kalocsai érseket bízza meg. Szentpétery I. kötet 106., ÁUO XI. kötet 148-149. 1231. - II. András sószállítási és sókereskedelmi jogosítványokat adományoz Makár bán fia, Tamás ispán részére. ÁUO XI. kötet 218-230., Paulinyi 1923. 20-21. 1233. - II. András oklevele - amely a porno-i apátságnak 1.000 zuan 29 kősó adományozásáról szól - említést tesz a sólerakatokról is, melyek szervezetileg nem a sóbányákhoz tartoztak, hanem a területileg illetékes várispán hatósága alatt álltak. FCD III. kötet, 2. rész 360-361., Szentpétery I. kötet, 1. füzet 505. sz., Paulinyi 1923. 16. 1233. - Beregi Egyezmény (—* 1/1. fejezet 1233). Az egyezmény az egyházi szervezetek széles körét felhatalmazva szabályozza a királyi sóval való, a korábbiaknál sokkal kevesebb korlát közé szorított kereskedelmet. Amíg ugyanis 1233 előtt csak néhány kiváltságos személy, illetve szervezet foglalkozhatott sókereskedelemmel a királyi sógazdasági szervezeten kívül, az egyezmény megkötését követően ezek száma már a harmincat is meghaladja. „ Továbbá akarjuk és megengedjük, hogy az egyházak szabadon szállítsák a saját sóikat ugyanezekbe az egyházakba, s ott elhelyezzék a sótiszteknek, valamint azon egyház, ahol a sókat elhelyezik, a főpapjának - akik időről időre lesznek - a pecsétje alatt; s Előírt méretre vágott kősókocka. 36
