Dr. Izsó István: Szemelvények a középkori montanisztika magyarországi történetének írott forrásaiból (Rudabánya, 2006)

I. A montanisztika magyarországi történetének általános forrásai

1464. - I. Mátyás a IX. törvénycikkben elrendeli, hogy külföldi sókat az országban és a végeken - azok elvételének büntetése mellett - senki se adjon el, hanem mindenüvé a királyi sót kell szállítani. CJH, ABT I. kötet 60. 1467. - Mátyás a koronavám országos adminisztrátorává és kincstartóvá nevezi ki Ernuszt Jánost, és átszervezi a kincstartóságot. Az új kincstartó feladatát képezi az összes „rendes" királyi jövedelemforrás kezelése és irányítása, amely ezzel a középkori magyar állam megszűntéig egységes vezetés alá kerül. A királyi kancellária mellett a kincstartóság válik a második legrangosabb királyi hivatallá. Ernuszt intézkedései alapján az 1470-es években megszüntetik a budai és a kassai kamarát, a nyolcvanas évek elején pedig Nagybányán is felhagynak az ezüstpénzveréssel. Kubinyi 1998. 9-10., Benda I. kötet 288. 1471. - Mátyás király a IV. törvénycikkben rendelkezik arról, hogy „királyi sókamaráinkat azokon a helyeken kell felállítani, a melyeken Zsigmond király Úr idejében állottak fenn, még pedig az akkor szokásban volt mód és szabadság szerint. És ezek a határon olyan helyeken legyenek, hogy onnan a sót könnyen meg lehessen kapni ". CJH. 1472. - I. Mátyás megszünteti az ércbányákkal nem rendelkező és a nyersanyagforrásokat nem felügyelő budai és kassai pénzverő kamarákat. Benda I. kötet 294. 1486. - I. Mátyás VI. dekrétuma átírja és megerősíti I. Lajosnak a nemesek birtokain talált bányákra vonatkozó 135l-es dekrétumát. A dekrétum 49. cikkelye a következőkről rendelkezik: „ Továbbá, ha idők multán a nemesek vagy más birtokos emberek birtokain arany és ezüst érczeket, só vagy más aknákat találnak, ezeket a királyi felség kellő és megfelelő kárpótlás nélkül el ne vegye. Hanem ha azokat őfelsége meg akarná szerezni, az illető birtokokért, amelyekben ezek az ásványok léteznek, másokat kell